|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.30. 21:04 - |
 Kherberosz kisétált a vízhez az erdőből. A nap lement és ilyenkor érezte nyugodtabban magát nyílt helyeken.
Lehajolt és ivott.
Nagyon különösen érezte magát. Hosszú percek után döbbent rá, hogy a gazdája által említett "elanyátlanodott" hangulatban van és ezért érzi magát kellemetlenül. Nemrég ért ide, új a környezet, az egyetlen lény, akit ismert meg eltűnt és mindez nem tetszett neki!
De aztán összeszedte magát. Ő már nem kiscsikó, nem engedheti meg magának, hogy gyenge legyen!
Dobbantott, majd visszanézett az erdőbe. A vadak is ilyenkor járnak inni!
Itt tökéletes a hely a vadászatra! Felszállt egy ágra és lesbe állt. |
[27-8] [7-1]
 *Pehely magányosan sétálgatot közben néha a víz felé tekintett. Nem nézett előre, mert a víz látvány elvonta minden figyelmét. Észre sem veszette, hogy szembe jön vele valaki. Csak ment egyenesen, de a következő pillanatban a földön "ült". Felugrott és ijedten nézett a csillogó szempárba. Aztán lehajtotta a fejét.* -Bo....bocsánat. Nem láttam, hogy jössz akarom mondani jön.-*mondta zavartan.*-Ha jól tudom Hullocsillagnak hívnak. Elég rémesen nézel ki.--jegyezte meg és futó pillantást vetett a szárnyaira.*- Tudok valamit..... segíteni?-*érezte, hogy ez elég buta kérdés mivel, mit tudna segíteni egy olyan gyenge unicornis egy erős pegazusnak.*
|
 *Hullócsillag egy darabig a pillantásával követte Kherberoszt, mígnem a csődör eltűnt a látóhatárról. Hullócsillag kis ideig még arra a pontra szegezte tekintetét, ahol a félsárkány köddé vált, majd megunta.
A kanca ekkor elfordult, és elindult, jobb híján gyalog. Megtépázott szárnyai jelen pillanatban tökéletesen alkalmatlanok voltak rá, hogy a levegőbe emeljék őt, így Hullócsillag egy időre kénytelen volt búcsút mondani a repülésnek, és gyalog megtenni mindenféle távolságot.
Úgy tervezte, megkeresi Szabadesést amilyen gyorsan csak lehet, mert így, repülésképtelenül nagyon kiszolgáltatott. Túlságosan is... Egy pegazus kanca, aki nem tudja használni a szárnyait... Minden éhes ragadozó álma! Hullócsillag megborzongott a gondolatra, és szaporázta lépteit. Arra gondolt, hogy a Csodaszarvat üldöző farkasokkal sem tudott volna elbánni, ha akkor nem képes használni repülőtudományát.
A folyó mentén ügetett, és közben telepatikus úton igyekezett kapcsolatot teremteni ikertestvérével, de ez most valahogy nehezebb volt, mint általában. Mintha Szabadesés elzárta volna elméjét... Mindegy, majd csak megoldja valahogy.* |
- Ez kölcsönös, ha nem tévedek. - sziszegte.
A következő pillanatban óriási lángok lobbantak elő a a testéből és szétvágódtak, csaknem Hullócsillagot is elérve.
- Egyébként is vadásznom kell! - kiáltotta.
Aztán végigcikázott a víz felett és eltűnt. |
*Hullócsillag vállat vont, és ő is elfordult. A válla fölött még hátrapillantott a csődörre.*
-Nos, Kherberosz, gondolom most elmész. -mondta érzelemmentes hangon.
-Elég jól ismerem a környéket, és mondanám, hogy szívesen segítek eligazodni, de ha jól sejtem, nem szeretnéd egy percél sem tovább élvezni a társaságomat a szükségesnél... |
- Akkor gyakorolj! Néha az az egyetlen esély....
Némán meredt a kancára egy kis ideig.
- Dehogy nincs előítéleted! Ne is tagadd!
- És bár nem tudom miért mondom el, de legyen: Kherberosz a nevem.
- A háládat pedig tartsd meg. Olyan értéktelen dolog, ma már! Költsd arra, aki bajba jut és Te majd segíthetsz neki....Mondjuk egy félsárkánynak....
Azzal elfordult és a partot nézte. Olyan utat akart, ami a kívánt irányba vitte.
|
-A nevem Hullócsillag. -*felelte a kanca, de azért magában elmosolyodott az "Angyalká"-n.*
-Öhm...én nem... én még nem tudom tudatosan használni a Levegőt... -*bökte ki végül.* -Néha egy-egy alkalommal képes vagyok manipulálni, de ez is csak valami nagy érzelmi változás esetén fordult elő... A Fénnyel meg nem sokra megyek. -*vont vállat keresűen.*
-Egyébként nem szokásom elítélni senkit, amíg nem ismerem eléggé. Az első benyomásom rólad mondjuk tényleg... khm... hagyjuk. Maradok a második benyomásomnál. Megmentettél. És ezért hálás vagyok. -*mondta, majd felállt.* |
- Hm....
- Akkor legközelebb vigyázz! És a fény is lehet fegyver... A levegővel pedig könnyedén csinálhattál volna egy örvényt, ami elég erős, hogy kiszabadítson...
A kanca láthatóan megszáradt, így eltüntette a tüzet.
- Akkor, mivel láthatóan nem kedveled a magamfajtát, Angyalka, jobb is, ha megyek.
|
-Hát... én alapvetően Lég-elemű vagyok. A bátyám, Szabadesés képes bánni a vízzel is, de én nem örököltem anyánktól ezt a képességet... -*Hullócsillag zavartan elhallgatott. Kezte idegesíteni, hogy folyamatosan megszégyenül. Azt akarta, hogy a mén jó véleménnyel legyen róla, és bosszantotta, hogy erre egyre jobban rácáfol a viselkedésével. De nem is értette, hogy miért. Elvégre őt nem is kéne, hogy érdekeljen egy ilyen félsárkány. Akkor meg miért van előtte zavarban? Miért szeretné, hogy a csődör jó véleménnyel legyen róla? Kezd ez az egész túl bonyolultá válni...*
-És valamennyire tudok bánni a Fénnyel is... -*tette hozzá végül, és úgy érezte, ez végre megérdemel egy jópontot.* |
Látta a kanca zavarát és kicsit - be kellett vallania - élvezte.
Elvégre miatta volt éhes és miatta merült lefelé az ereje! Egy kis káröröm az elkésett észbekapásnak igazán nem nagy dolog!
- A legtöbb sárkány alapvetően tűzlény, én pedig megtanultam szinte tökéletesen irányítani.
- Hát te? - kérdezett vissza végül, megunva a hallgatást.
- Mihez értesz, ha a vízhez és a harchoz nem? - szurkálódott. |
*Hullócsillag elkapta az unott, kissé talán bosszús pillantást, és a csődör hangjából is kiérezte az ingerültséget; hogy legszívesebben itthagyná őt, hogy boldoguljon, ahogy tud. És valamiért még sem teszi. Hullócsillag újra lesütötte a szemét. Úgy érezte, ezek a szemrehányó pillantások teljesen jogosak. Zavarában mindenfelé nézett, csak a ménre nem.
De végül már kezdett nagyon kínos lenni a hallgatás. A kanca remegő hangon törte meg a csendet.
-Öhm... ezt a tüzet... ezt hogy csináltad? -*kérdezte, de ahogy kimondta a szavakat, legszívesebben a falba verte volna a fejét. Ennyire lüke még ő sem lehet. Sikerült feltennie a lehető legértelmetlenebb kérdést. Világos, hogy ha egyszer ez a csődör félsárkány, képes tüzet teremteni... Mindegy, ezt most már nem szívhatja vissza. Udvariasan érdeklődő képet vágott, és várta a választ. |
Kherberosz untottan szemügyre vette a kancát.
Fogalma sem volt miért nem hagyta meghalni....Bár a gazdája néha azt mondta, hogy ő nagyon nemeslelkű, ő sosem hitte....
Épp azt a kancát megmenteni, aki miatt nem tudott enni és így energiát vesztett, aki miatt a víz alá kényszerült, ami életveszélyes és még több energiát pazarolni a melegítésére...ez nem nemeslelkűség volt, hanem....nos, leginkább ostobaság....
- Fölösleges. -mondta végül tömören. |
*Hullócsillag prüszkölve, köhögve kapkodott levegő után, mikor a hatalmas csődör kiért vele a szárazra. A kanca még érezte, ahogy teste a földre zuhan, aztán újra elájult.
Hullócsillag a melegre ébredt. A finom, simogatóan kellemes melegre. Kinyitotta a szemét, és felemelte a fejét a földről, épp csak annyira, hogy körülnézhessen. Sörénye nedvesen tapadt a nyakára, és üstöke is ázottan lógott a szemébe. Szárnyai csurom vizesek voltak, és a növénnyel való küzdelem során jópár tollát elvesztette.
Aztán tekintete a körülötte lobogó tűzre tévedt. Volt ebben a tűzben valami. Hullócsillag egy darabig csak némán meredt a tűzbe, mígnem észre nem vette a tűz mögött álló fekekte alakot. Ráismert, és egy erőtlen, hálás kis mosolyt küldött felé.
~Talán meg kéne köszönnöm neki... Vagy valami ilyesmi. Elvégre mégiscsak megmentette az életemet... Akármilyen utálatos is, ha ő nincs, akkor én már rég...~*nyelt egy nagyot a kanca, majd a csődör tekintetét kezdte fürkészni. Hullócsillag próbált rájönni, hogy a mén vajon mire gondolhat, de az arcáról semmit nem bírt leolvasni.
-Öhm... Köszönöm! -*mondta végül halkan, de nem mert a csődör szemébe nézni. Helyette egyre csak a földet bámulta zavartan.* |
Kherberosz visszafordult a sikolyra és sárkányszemei segítségével látta mi történik.
'Utálom az ilyen növényeket!'
Megfordult és lecsapott a vízbe! Azaz...csak lecsapott volna. De egy rettentő lángpajzs egyszerűen elpárologtatta előle a vizet! A hője oly rettentő volt, hogy a parti fák lángok nélkül omllottak hammuvá tőle. Könnyedén repült tehát a gőzben és végül elérte a bajbajutottat.
A kancát és a közvetlenül körötte lévő dolgokat elkerültette a lánggal, a vízinövényt magát viszont porrá égette.
Ekkor vett egy mély levegőt és még mielőtt a hő a kancát óvó vizet is eloszlathatta volna, megszüntette a mágiát!
A víz rettenetes súllyal és lendülettel rázuhant! De ő nem véletlenül volt félig hüllő. A szárnyait magára szorította, majd egy fókára emlékeztetó torpedó-úszást mutatott be. Néha csapott a szárnyaival egyet-egyet, amitől a sebessége még hatalmasabbra nőtt. Aztán kígyószerű kavargásba fogott.
Így ért az ájult kanca alá. Könnyedén aláúszott és folytatta az emelkedést.
Mikor felért a felszínre, a kanca félig-meddig a hátán volt és ez így is volt jó, mert különben egyetlen rossz mozdulattal súlyosan megsebesülhetett volna Kherberosz tüskéitől.
Kitempózott a partra, kivánszorgott a biztonságos szárazra, és ott ledobta a hátáról a fehér lényt.
Fél lépést arréblépett és megrázta magát, majd tüzet gyújtott körben.
'Nah, így gyorsan meg fogok száradni...' gondolta elégedetten. Aztán megvonta a vállát és a tűzkör a kanca köré is kiterjedt. |
~Micsoda egy goromba, szemtelen, otromba fráter! ~*dühöngött magában Hullócsillag.*
-Neveletlen alak! -*dohogott tovább hangosan. Hullócsillag úgy döntött, nincs értelme magába folytania a dühét, így ezután hangosan mondta ki gondolatait.*
-Pimasz. Udavriatlan. Arrogáns. Még csak most érkezett ide, és máris milyen... ÁÁÁ! -*a mondat egy éles sikoltásba csapott át, így félbe maradt. A Folyóból kinyúló valami ugyanis megragadta Hullócsillag jobb mellső és bal hátsó lábát, majd egyik szárnyát is elkapta. A kanca kétségbeesve verdesett másik szárnyával, és dühösen rúgdalta a vízből kinyúló indákat, de hiába. A vérengző vízinyövény lerántotta őt, és Hullócsillag hatalmas csobbanással a vízbe loccsant.*
-A fenébe! -*nyögte dühösen a kanca, de többre már nem volt ideje. Az utolsó, amit látott, az egyre távolodó felszín volt...* |
Kherberosz könnyedén szétcsapta a szárnyait és elrepült a víz felett a túlpart felé.
'Na. Végre.' |
| -Kérlek! -*felelte sértődötten Hullócsillag, majd megvonta vállát és egy lágy kanyart írt le a folyó felett, miközben megfordult, hogy elrepüljön. Úgy érezte, nem szolgált rá erre a lekezelő, bántó hangnemre, és most vérig sértve repült vissza, az erdő felé.* |
| - NE kövess. Hagyj békén....Elegem van a magadfajtából! - morogta vészjóslóan. |
*Hullócsillag kissé hátrahőkölt a csődör hirtelen előbukkanásától, de mikor végre újra egyenesben tudta tartani magát a levegőben, értetlenkedve felhúzta a szemödökét.*
-Mi van már megint? -*kérdezte értetlenül az idegentől.* -Mit ártottam neked? |
Kherberosz érezte, hogy követik. Pillanatok alatt rájött, hogy az iménti idegen szállt rá.
'Mit akar ez tőlem?' és dühödten felizzot a szeme.
'Akkor most kapsz egy kis leckét.'
Félelmetes sebességel levágott a víztükörre és szédítő tempóban visszafordult. Egyenest a lény alá vágott, a vízen fröcskölő nyomot húzott maga után, aztán, mikor majdnem alá ért, felvágott elé. Pár pillanat alatt a lény arcában volt. Nekimehetett volna, de nem tette. Elégedetten megállt, épp olyan közel, hogy zavarja a másikat és szemtelenül, lenézően végigmérte rémisztő tekintetével.
|
*Hullócsillag értetlenül bámult az idegen után.*
~Most meg hová megy? ~*kérdezte csak úgy, önmagától, és tekintetéve követte a víztükör fölött suhanó félsárkányt.*
~Jobb lesz, ha szemmel tartom... ~*gondolta magában a kanca, azzal ő is lendületet vett, elrúgta magát a talajtól, s kibontotta hófehér szárnyait. Hullócsillag hatalmas, de könnyed szárnycsapásokkal siklott a folyó fölött, az idegen lényt követve...* |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kherberosz kisétált a vízhez az erdőből. A nap lement és ilyenkor érezte nyugodtabban magát nyílt helyeken.
*Pehely magányosan sétálgatot közben néha a víz felé tekintett. Nem nézett előre, mert a víz látvány elvonta minden figyelmét. Észre sem veszette, hogy szembe jön vele valaki. Csak ment egyenesen, de a következő pillanatban a földön "ült". Felugrott és ijedten nézett a csillogó szempárba. Aztán lehajtotta a fejét.*
*Hullócsillag egy darabig a pillantásával követte Kherberoszt, mígnem a csődör eltűnt a látóhatárról. Hullócsillag kis ideig még arra a pontra szegezte tekintetét, ahol a félsárkány köddé vált, majd megunta.