|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 19:38 - |
 Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
Az élete egy fenekestül felforgatott, összerúgdosott és elégetett méhkasként nyüzsgött és omladozott.
'Minden olyan különös....Főleg...ez az új gazda-dolog....Bár panaszra aztán nincs okom....' merengett. |
[52-33] [32-13] [12-1]
 Lazán megfordult, és elindult a hang felé.
Megkerült egy ágat, és így már láthatták egymást az unikornis kancával.
- Pride vagyok. - mondta erős hangján.
- Nem akarok rosszat, nem ártok nektek.
- Te ki vagy? |
 *Nimfa csöndesen szendergett, s bár a szeme csukva völt, minden más érzékszerve éberen kémlelte a környéket.
Mikor meghallotta a lefetyelő víz hangját, és az idegen paták dobogását, megmozgatta, a hang irányába fordította barna; hallhatózott kicsit, s már egy pillanatra azt hitte, Elbrász tért vissza, de ez a neszezés egyáltalán nem hasonlított az ezüstszínű csődör által keltett zajokra, és Nimfának igencsak jó hallása volt ahhoz, hogy még a legapróbb részletekből is felismerje barátait, szeretteit, ismerőseit.
Felkapta fejét, és körülnézett. A lombok takarásából nem látta a jövevényt, de gyanította, hogy egy magafajta unicornis, esetleg egy pegazus lehet.
-Ki vagy? -szólt oda fennhangon, amerre az alakot sejtette. -Felelj! |
A délceg csődör kiügetett a vízhez, és mohón ivott, de pár perc múlva felkapta a fejét, és kihúzva magát szimatolni kezdett.
Nem volt egyedül.
Valaki, vagy valakik nem messze tőle szintén a víz közelében tartózkodtak.
Elindult a parton, és nemsokára a nyílt part szélén, a lomboktól nem messze két alakot vett észre.
Két unikornis.
'Hát ezek nem fognak kárt okozni....'
Úgy látta a két lény pihen, talán alszik is, így szó nélkül újra a vízhez lépdelt, és folytatta az ivást. |
*Nimfa némán meredt az ezüstszínű csődör után. Halkan, mintegy önmagán mentegetve motyogta*:
-Én...én nem akarok halált is igazságot osztani... Nem mondom, hogy halált érdemel csak azért, ami... De... -*itt megakadt. Tulajdonképpen akkor mit érdemel egy unicornis megtámadásáért? Az egyszarvúak tiszta lények, nem emelhet rájuk senki sem kezet bűntetlenül. De halállal súlytani? Halállal, csak azért, mert eddig nem volt senki, aki nevelje? Nimfa ennél szelídebb és naívabb természt volt. Nem akarta senki halálát sem. De kezdett attól félni, hogy már ő maga se tudja, mit is akar igazán.*
-Ne haragudj, Elbrász... -suttogta maga elé, aztán lehajtotta a fejét, és csak nézte a tavat.* |
Csendesen ennyit mondott:
- A kanca úgysem tdja a megfelelő kérdésekre a helyes válaszokat....Megyek, megkeresem a válaszokat.....De tudod....én másképp tenném fel a kérdést: ha ilyen, mikor gazdája van, vajon mit tett volna ha nincs, aki nevelje? Halált érdemel azért, ami?
Elfordult a gyönyörű vízparttól és bevágott a sűrűbe. |
*Nymphadora nagy, csodálkozó szemeket meresztett a csődörre, aztán elkomorult és már épp szólásra nyitotta száját... de végül jobbnak látta ha inkább csöndben marad és lenyeli a megjegyzéseit... vagy legalábbis a többségüket. Gúnyosan horkantott fel.*
-Ha ilyen, amikor nem akar bántani valakit, el se merem képzelni, milyen lehet az, amikor támad... Csak vigyázz a barátodra, nehogy legközelebb úgy "megleckéztessen" valakit, hogy az nem éli túl... -*mondta kissé hűvösen és elfordult a csődörtől. Habár tudta, hogy Elbrász erről mit sem tehet, valamiért mégis az ezüstös csődörön vezette le indulatát. Örült, hogy megmondta a magáét, de azért egy kis lelkiismeretfurdalása volt, amiért Elbrászt hibáztatja egy másik lény viselkedéséért. Visszaballagott a pihenő kancához, és leheveredett mellé a fűbe.* |
Horkantott, de ezúttal némi szégyen futott át az arcán.
- Ez a szerencsétlen kanca rosszkor volt rossz helyen....Öhm....A támadója nem akarta bántani....nagyon....csak megleckéztetni!
Sóhajtott, és kibökte:
- Ezek a harapások az én gazdám egyik lényétől származnak.... |
*Nimfa értetlenül nézett rá.*
-Öhm... ezt kifejthetnéd bővebben is... -*motyogta, tanácstalanul pillantva először a kancára, majd újra Elbrászra.* |
Unottan vállatvont.
- Tudod, az utóbbi időben mindenütt bajok vannak....Minden világban. De....
Odalépett a pihenő kancához, és alaposan megnézte magának.
A szemein döbbenet futott át.
- Uhm...kellemetlen....de legalább Te megnyugodhasz. Az erdőbe semmi gonosz nem tört be...... |
*Nimfa oldalpillantást vetett a sebesült kancára, aztán újra Elbrászra nézett.*
-Azt hiszem, most hagynunk kéne pihenni. -mondta halkan, hogy ne zavarja meg a kimerült kancát.*
-A sebeit begyógyítottam ugyan, de fájdalmai azért még lehetnek, és a pihenés se ártana neki. Nagyon kimerült szegény. -*nézett le gyengéd pillantással a kancára, majd újra visszafordult Elbrászhoz.* -Később, ha már egy kicsit jobban lesz, és csökkent a fájdalma, majd felteheted neki a kérdéseidet... -mondta, aztán ő is leheveredett a fűbe.*
-Nem fér a fejembe... Mi tehette ezt? -susogta halkan, inkább csak úgy önmagának, és rosszallóan megcsóválta a fejét.* -Ez az erdő eddig biztonságosabb volt, mint bármely más hely a földön... |
- Én máshogy tenném fel a kérdést. - mondta tűnődő hangon és tekintete előbb Nymphadorára, majd a másik kancára vándorolt.
- Biztos, hogy olyan lény volt, amire a legtöbben gondolunk a "farkas" szó hallatán? Biztos, hogy közönséges farkas volt? - mondta tárgyilagos hangon, de közben szeme villogott. |
-Én sem értem! -*rázta meg fejét Nimfa.* -Még sose láttam ilyen sebet. Legalábbis nem farkas okozta sebet...
*Elhallgatott és csendben tűnődött pár percig.*
-Biztos, hogy farkas volt? -*kérdezte bizonytalan, halk hangon, de nem lehetett pontosan tudni, hogy a kérdés kinek is szól: Elbrásznak, a sebesült kancának, vagy esetleg csak önmagának...* |
- Velem minden rendben! - mondta megnyugtatóan.
- A nyomai egy idő után eltűntek, így nem hiszem, hogy az üldözői követnék, de azért mikor visszajöttem ide, eltüntettem mindet.
- Különös.....farkas, legalábbis közönséges farkas nem képes megtámadni egy unikornist..... |
-Igen. -*bólintott Nimfa.* -Rendbe hoztam a sérüléseit, de azért még szüksége van egy kis pihenésre.
-Veled minden rendben? Nem sérültél meg? Vagy találtál esetleg valamit? -*kérdezte Elbrásztól.* |
Hosszú ideig elmaradt, mert a kanca és a sját nyomait ia eltüntette visszafelé menet.
- Minden rendben? - lépett a két kancához végül. |
*Nimfa kezdett ideges lenni. Elbrász túl régen elment már... Vajon hol marad ennyi ideig?
Nyugtalanul topogott ide-oda, a fejét forgatta. Talán utána kéne mennie, hátha bajba került... De ki vigyáz akkor a kancára?
Nem, itt kell maradnia. Előbb-utóbb Elbrász is befut majd. Addig meg szépen rendbeteszi ezt az unicornis. Ezzel nekilátott, és pár perccel később a kanca minden sérülése és sebe tökéletesen begyógyult.*
-Na, ez kész is. -*mondta bátorítóan a kancának.* -De azért még pihenj. |
Visszakövette a nyomot, míg végül elfogytak a nyomok.
'Mégis sikerült leráznia őket.'
Alaposan körülnézett, majd visszafordult.
'Remélem ez így is marad...' |
*Nimfa szemével követte a távozó csődört, míg el nem tűnt a látóhatáron, s aztán újra a kimerült kanca felé fordult.*
-Na és... hogy támadtak meg? És egyáltalán hol? -*kérdezte, miközben alaposabban szemügyre vette az egyszarvú sérülését.* |
- Farkasok.....Rögtön jövök!
Fejét leengedte és elindult vissza a kanca nyomain.
'Én még olyan farkast csak egyet láttam, aki meg bírt volna támadni egy egyszarvút....Neki meg nem lenne szabad.....' |
-Ó, hogye! -*mondta Nimfa, és gyorsan félrehúzódott, helyet adva a kimerült kancának.*
-Pihenj csak nyugodtan. -*mondta kedvesen, aggodalmas tekintettel figyelve az egyszarvút, s közben egy sokat sejtető oldalpillantást vetett Elbrászra.* |
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
Lazán megfordult, és elindult a hang felé.
*Nimfa csöndesen szendergett, s bár a szeme csukva völt, minden más érzékszerve éberen kémlelte a környéket.