Témaindító hozzászólás
|
2006.05.30. 20:13 - |
*Szabadesés könnyedén ereszkedett le a magasból a tenger partjára. Pontosabban könnyedén zuhant a homokos part felé... az utolsó pillanatban szélesre tárta szárnyait, s így a sebesség nem vágta a földhöz. Szabadesés felkuncogott; ha Hullócsillag most látta volna, mit csinál, biztos alapos fejmosásban részesítette volna. De Hullócsillag nem volt itt...* |
[41-22] [21-2] [1-1]
*Dezidérium eleinte messzebbről figyelte az eseményeket. Végül nem bírta ki, hogy ne mennjen oda a két jövevényhez.*
- Üdvözletem ! - *köszönt az unikornisnak és a csikónak.* |
-Jaj kicsim! Ne légy ilyen heves és türelmetlen! Mehetsz játszani, csak először tudjuk meg, hogy hogy hívják a játszótársadat!-*nézett a fehér pegazusra Remény*. |
-Anya, anya! Léci, léci! Had játszak ö..ö.. kivel is? Hogy hívnak?-*kérdezte pajkosan a fehér pegazustól Tirith.* |
-Ugyan már! Nem történt semmi! -*felete Szabadesés az unicornis kancának, majd lepillantott a pajkos kiscsikóra és szája szélét mosolyra húzta. Ez a csikó egy kicsit önmagára emlékeztette.*
-Szia Tirith. -*köszönt rá még mindig vigyorogva Szabadesés a kicsire.* -Akarsz játszani valamit? -*kérdezte szelíden, majd a csikó mamájára pillantott.*
-Persze csak ha anyukád is megengedi. -*tette hozzá udvariasan.* |
*-Most nem érünk rá lubickolni kicsim!-nézett a csikójára szigorúan Remény. A csikó a tengerben pancsoló pegazushoz úszott, és bár nem tudta, hogy kicsoda elkezdett vele játszani. Erre Remény is a habok közé vetette magát, és a csikóját maga mögé parancsolta.-Jaj bocsánat! Elnézést! Minas Tirith még igen csintalan..és....és..még nem tud uralkodni magán! Mégegyszer bocsánat a viselkedéséért! Egyébként sziasztok!-mondta a sok beszédtől már lihagve Remény.* |
- Jó, persze, csak ezt nem hagyhattam ki. Bocsi. - *válaszolta Dezidérium.
Folytatta az úszkálást. Nagyon szerette, ahogyan a víz elnyeli súlyának nagy részét. Élvezte, hogy itt minden más. Így hát bolfogan lubickolt tovább.* |
*Szabadesés félig megkönnyebülten, félig rémülten bámult a kancára.*
-A frászt hoztad rám...! -*nyögte végül, egy mély sóhaj kíséretében.* -Ilyet többször ne csinálj! Halálra aggódtam magam... |
*Dezidérium nem akarta, hogy a csődör teljesen megrémüljön. A víz alatt követte. Amint közvetlenül mögé ért, csapott egyet a szárnyaival a víz alatt, és kiemelkedett egy kicsit a vízből. Felszállni nem tudott, hiszen vizesek voltak a szárnyai.
Ezért csak kitört a víz alól, nagy vízcsobogás kiséretében. (A pegazus ismételten egy jó adag vizet kapott hátulról a nyakába.)
- Csak nem engem kerestél ? - *kérdezte vidáman.* |
*Szabadesés jót nevetett a kancán, de ahogy mind hiába és hiába várta, hogy a pegazus felbukkant, nevetése lassanként elhalt.*
-A fenébe! -*nyögte kétségbeesetten. Aggodalmas kifejezés ült ki Szabadesés arcára, és a mély víz felé kezdett úszi, arrafelé, amerre a kancát utoljára látta, mielőtt elsüllyedt.* |
*Dezidériumot teljesen ellepte az ajándék hullám. Lesüllyed a víz alá. Eszébe ötlött, hogy megvicceli a csődört. 1 percig nem ment fel a víz felszínre, hanem megkerülte a pegazust, és a másik oldalról figyelte, hogy mikor kezd el aggódni, és majd akkor meglepi.* |
-Uhh... köszike! -*gúnyolódott Szabadesés, mikor jó adag sós vizet kapott a képébe, és nem győzte kiköpni, kiprüszkölni a vizet.*
*Aztán gondolt egyet, huncut-pajkos vigyor terült szét arcán, és hatalmas szárnyait lapátként, vagy sokkal inkább evezőként használva hajtotta a kanca felé a vizet, jó nagy hullámokkal borítva el a másik pegazust.*
-Nesze! -*nevetett vidáman.* |
*Dezidérium nem válaszolt, hanem cselekedett. A tenger felé vette az irányt, és egyenesen belevágtatott. a víz csak úgy fröcskölt mellette. Egy jó adagot kapott belőle a csődör is.
Egyre beljebb és beljebb úszott a vízbe, egészen addig, amíg lábai már nem érték el a tengerfeneket. Ekkor ütemesen úszni kezdett. Szárnyával pajkosan csapkodott, fröcskölte a vizet, a pegazusra is, és csak úgy össze vissza is.* |
-Miért is ne? -*felelte a csődör, és ezzel máris a csillámló, tajtékosan hullámzó tenger felé vette az irányt. Beleügetett a habokba, és hatalmas, hófehér szárnyait széttárta, kényeskedve emelve őket a víz fölé. Nagyjából úgy nézhetett ki, mint egy kényeskedő kiasszony, aki félti a víztől a ruháját.
Végül visszafordult és a kancára pillantott.*
-Jössz? |
*Dezidérium szégyenlősen elmosolyodott.*
- Hát persze ! Hogyne érném be veled ? Addig is legalább nem búsulok magamban. - *felelte.*
- Lenne kedved úszni egyet ? - *kérdezte kajánul Dezidérium.* |
*Szabadesés elmosolyodott.*
-Emiatt ne légy szomorú. Társaságnak most itt vagyok én. Persze, ha velem beéred... -*mondta huncut mosollyal a csődör.* |
*Dezidérium elpirult. Utált hazudni, de a helyzet az imént ezt kívánta.*
- Semmi komoly, tényleg. Csak arról van szó, hogy elég magányos vagyok, és már társaságra vágyom. - *felete őszintén, a csődör szemébe nézve.* |
*Szabadesés átlátott a szitán. hunyorítva mérte végig a kancát.*
-Mondd csak, vannak olyanok, akik ezt tényleg beveszik?
*Kicsit bunkó volt ugyan ez a felelet, de mentségére szolgáljon, hogy Szabadesés még fiatal felnőtt volt, és az ember az ikertestvére mellett nem szokik le egyhamar az ilyesfajta csípkelődésről.*
-Na, ki vele, mi baj van! Nem szeretem nézni, ha egy ilyen szép, fiatal kanca bánatos. |
*Dezidériumot megijesztette a másik pegazus.
Hirtelen felkapta fejét, és megtorpant. Megpillantott egy hófehér pegazust maga előtt.
Gyorsan összekapta magát, mosolyt erőltetett arcára és válaszolt.*
- Nincs semmi baj. És csak úgy sétálgatok. |
*Szabadesés meghallotta a paták alatt csikrogó homok verte neszt, és kérdőn pillantott hátra: egy barna kancát pillantott meg, akit eddig még nem látott itt az erdőben. Kíváncsi pillantásokat vetett az idegen felé, de azt is látta, hogy valami nincs teljesen rendben, s hogy a kanca szomorú. Tapintatosan lépett hát oda az ismeretlen pegazushoz.*
-Baj van? Segíthetek? -*kérdezte szelíden.* |
*Dezidérium magányosan, magába roskadva lépkedett a tengerparton. Fejét lehajtotta. Nem törődeött a külvilággal. Csak ment, és ment.* |
[41-22] [21-2] [1-1]
|