|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.27. 21:17 - |
 *Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *Herceg könnyeit csöpögtetve tért vissza és mikor meglátta, hogy Csodaszarv mondani akar valamit, beszélni kezdett: *-Tudom azt akarod kérdezni, hogy mi a bajom.-*itt nyelt egyet*- Régen az anyukám, Szellő már csikó koromban meghalt. Maradtunk mi. Én, apu és ........és Harag. Harag az ikertestvérem, éppen olyan mint én, csak fekete és gonosz, jobban mondva gonosz volt. Ő volt az akivel harcoltam.*-ránézett a sebre amit Harag harapása okozott-*Ő egyszer megmentett engem, de feláldozta az életét. Apu engem okolt a haláláért és elkergetett, azota Harag szelleme épített nekem egy kastély. Az ÉN kastélyomat. Most Ő is ott él és valamiért rosszat akart nekem. Nem..........tu....dom.-*Összeesett.* |
 - Remélem még találkozunk - *mondta a távozóknak.* |
 *-Jaj! Minek fecsegek is ennyit! Késő van már biztonságos helyet kell keresnem a csikómmal! De holnap megint találkozunk itt!-és felkeltette Minas Tirith-t. Csikója számára a leggyorsabb lépésekkel indultak el a tengerpart felé, hogy ott keressenek megfelelő fekhelyet.* |
*-A csikók márcsak ilyenek! A tietek mennyi idős ?-kiváncsiskodott Remény.* Remény alvó csikója: |
*Csodaszarv gyönyörködve nézte a kiscsikót.*
- Ez a viselkedés még teljesen normális. Ez még jó ideig is így lesz. - *mosolyodott el Csodaszarv.* |
| *3 óra múlva Remény boldogan, de fáradtan tért vissza. Az első szavai ezek voltak:-Gyere kicsim, ne félj!-ekkor egy még igen ingatagon álló kiscsikó lépett elő a fék mögül. Amikor meglátta az anyját, azonnal szopni kezdett.-A kis telhetetlen!-nevetett Remény.-Ő a kiscsikóm, Minas Tirith. Most még alig tud menni, és csak enne!-cirógatta meg Remény szopó kiscsikóját-Na és persze aludna!-ezzel a mondattal a csikó aludni indult.* |
| *-Szia Herceg-köszönt Remény, de Herceg ezt már nem hallotta.-Csodaszarv bocsáss meg, de most el kell mennem!-mondta futva Remény.* |
| *Herceg lassan visszaért a tisztásra.*-Szia Remény!-*nemtudta hogyan de megérezte ennek a szép kancának a nevét. Egyszercsak egy furcsa szagra felemelte a fejét. Ezt érezte akkor is amikor harcolt ikertertestvérével Haraggal. Hirtelen könnyek szöktek a szemébe. Sírni kezdett. Tudta ez nem illő egy csődörhöz, de nem tudott ellene tenni. Csak vágtatott könnyes szemmel a Dombos erdő felé.* |
*Csodaszarv együttérzően nézett Reményre.*
- Sajnálom, ami a családoddal történt. - *mondta halkan. Majd néhány percig némán bámulta a földen. Nem tudta, mit is mondhatna még...* |
*Remény végig hallgatta Csodaszarvat, és lehajtott fejjel így válaszolt:-Tudod, Te ezt nem értheted! Az apámat megölték a farkasok, amikor csikókorunkban minket és az anyánkat védett meg előlük. Az anyám ekkor az erdőbe szaladt, hogy mentse a csikóit. 3-an voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb. A testvéreim már felnőttek voltak, ezért ők külön szaladtak tűlünk. Amikor a tisztáshoz értünk, zihálva megálltunk. Egy kis pihenés és után az anyámmal elindultunk megkeresni a testvéreimet. Csak mentünk, mentünk és mentünk, de a testvéreimet nem találtuk meg. Anyám mindig mondogatta is, hogy van még remény.-ekkor könybe lábadt Remény szeme-Inenn kaptam a nevemet, hogy remény. Anyámmal addig kerestük őket, míg rájöttünk a szomorú valóságra: mindketten meghaltak. Ezek után együt éltünk anyámmal. Már nagyobbacska voltam, mikor az egyik reggel felkeltem, de nem találtam anyámat. Gondoltam, lement a patakhoz inni, ezért a patakhoz ügettem. Ekkor furcsa szag csapta meg az orromat. Óvatosan lépkedve közeledtem a patakparthoz. Anyám a patakban feküdt, ugyanis leszúrták. Ezüst színű vére belemosódott a patak vizébe. Körülötte emberek álltak, ők voltak azok, akik anyámat megölték. Gyorsan elszaladtam, és csak szomorúan, gyászba borulva tudtam élni. De találkoztam Ezüsttel, aki mellett mindig boldog vagyok !-csillant fel boldogan Remény szeme.* |
- Na látod... Minden csak azon múlik, hogy milyen szemszögből nézzük, vagy hogyan állunk a dolgokhoz. - *felelte Csodaszarv.*
- És rosszat kaptál az élettől ? Vagy csak nem kifejezetten boldog dolgokat, hanem semlegeseket ? Ez sem mindegy... Ha nem kaptál jót, örülj Neki, hogy helyette nem kaptál rosszat...
|
 *-Hm, igazad van! Minek is görcsölök ennyit! Köszönöm, hogy rávilágítottál arra, hogy az életben nem mindenki rossz... Pedig én a páromon kívül nem kaptam semmi jót az élettől... Különmben is, a nevem az egyik legbíztatóbb szó:Remény.-fejezte be a válaszát Remény*
|
*Csodaszarv megértően hallgatta Reményt.*
- Igen, van párom, és a kiscsikónk nem rég született meg. Persze azóta nagyon sok minden történt, de semmi sem végződött rosszul. - *válaszolta Csodaszarv.*
- Szerintem vedd egy kicsit lazábbra a dolgot. Ha nem görcsölsz annyit, biztosan egyszerűbb lenne minden... |
*-Szia Csodaszarv!-köszönt vissza Remény-Tudod nemsokára születik meg az első kiscsikóm, és néha ezért nem vagyok teljesen magamnál.-hajtotta le szomorúan a fejét Remény-Gyakran elfelejtek dolgokat, annyira a kicsire koncentrálok, így ha a te nevedet elfelejteném, kérlek ne haragudj rám! Ezüst, a párom elment egy kis időre, majd csak a kiscsikó születése előtt pár nappal jön haza. Nem is tudom, hogy mitől, de nagyon féltem a kicsit.-mondta aggódva Remény.-Neked van párod? És nektek van csikótok?-érdeklődött Remény.* |
| - Szia Remény ! - *köszönt udvariasan Csodaszarv.* - Engem Csodaszarvnak hívnak. |
| *Remény lassan a kis tisztáshoz ügetett. Mielőtt odaért, csak a fák mögül nézegette az ott összegyűlt társaságot. Nem ismerte őket, mert még új volt. Először odalépett hozzájuk, majd félénken megszólítottam őket: -Ü..Üdvözöllek Titeket !-ez a mondat kicsit oldotta a feszültségét, és már bátran folytatta-Az én nevem Remény ! És Titeket hogy hívnak?-kiváncsiakodott.* |
| *-Bocsáts meg Keira! Nem voltam önmagam. Ő egy.............. nemérdekes. Még egyszer bocsánat! És, hogy kérdésedre választ adjak: nem rég érkeztem ide. A nevem Herceg. Most szeretnék egyedül maradni.-* Herceg elindult a tisztás selymes füve felé. Lassan, túl lassan lépett.* |
*Lúthien Tinúviel döbbenten figyelte az eseményeket. Egész eddigi élete során mindössze egyszer látott ilyet, pedig már 1000 éve élt ezen a bolygón. Hercegnek több "énje" volt, több személyisége egy testben, és most az egyik valahogy ki akart szakadni, és új testet ölteni. Nagyon megdöbbentő látvány volt. És megrendítő is. Csikókorában látott ilyet, amikor még anyjával a ménesben élt. De az nem végződött ilyen szerencsésen... Megkönnyebbült, hogy Herceg jól van.*
 *Keira Herceg felé fordult.* -Igen, még új vagyok errefelé. A nevem Keira Nielle - elég a Keira is. -*mondta mosolyogva.* -Nem rég érkeztem ide, pár nappal ezelőtt... -*felelte a kanca csendesen Hercegnek.* -És te? Te mióta élsz itt? -*kérdezte a csődörtől.*
|
| *Csodaszarv megkönnyebbült.* - A fő, hogy jól vagy. |
| *Herceg a többiekre nézett.*-Bocsássatok meg, nem direkt volt!-*Majd Keirára figyelt. Nagyon megtetszett neki Keira.*-Szia! Te új vagy itt?-*kérdezte az ismeretlen pegazustól.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.*
*Herceg könnyeit csöpögtetve tért vissza és mikor meglátta, hogy Csodaszarv mondani akar valamit, beszélni kezdett: *-Tudom azt akarod kérdezni, hogy mi a bajom.-*itt nyelt egyet*- Régen az anyukám, Szellő már csikó koromban meghalt. Maradtunk mi. Én, apu és ........és Harag. Harag az ikertestvérem, éppen olyan mint én, csak fekete és gonosz, jobban mondva gonosz volt. Ő volt az akivel harcoltam.*-ránézett a sebre amit Harag harapása okozott-*Ő egyszer megmentett engem, de feláldozta az életét. Apu engem okolt a haláláért és elkergetett, azota Harag szelleme épített nekem egy kastély. Az ÉN kastélyomat. Most Ő is ott él és valamiért rosszat akart nekem. Nem..........tu....dom.-*Összeesett.*
- Remélem még találkozunk - *mondta a távozóknak.*
*Keira Herceg felé fordult.* -Igen, még új vagyok errefelé. A nevem Keira Nielle - elég a Keira is. -*mondta mosolyogva.* -Nem rég érkeztem ide, pár nappal ezelőtt... -*felelte a kanca csendesen Hercegnek.* -És te? Te mióta élsz itt? -*kérdezte a csődörtől.*