|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 19:38 - |
 Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
Az élete egy fenekestül felforgatott, összerúgdosott és elégetett méhkasként nyüzsgött és omladozott.
'Minden olyan különös....Főleg...ez az új gazda-dolog....Bár panaszra aztán nincs okom....' merengett. |
[52-33] [32-13] [12-1]
 -Hát, Én még új vagyok itt nem ismerek senkit.Éppen társaság után néztem, amikor farkasok támadtak rám.-*mondta kimerülve.*
-Meg is sebesítettek-*mutatott a farán húzódó karmolás-nyomra.*
-De most engedjétek meg, hogy egy kicsit pihenjek, mert elfáradtam a menekülésben.-*feküdt le a fűre Csenge.* |
- Szerintem szerencsés vagy. Élsz...És a lelked is ép.....Tudnék mondani negatív példát....
- Üdv! - köszönt az idegennek. |
 -Oh... öhm... Üdv! -*köszönt kissé zavartan, de illedelmesen, és gyorsan felpattant, s a jövevény felé fordult.*
-Mi járatban? |
-Hát az biztos. -*nevetett fel keserűen a kanca.* -Szörnyűségből már kaptam épp eleget.
-De azért... volt, aki felneveljen. És nem panaszkodhatom, mert a nevelőanyám nagyon kedves volt hozzám mindig, és úg bánt velem, mintha a saját lánya lennék. Úgyhogy mégis volt gyerekszobám, még ha egy kicsit szörnyű is... |
Csenge lassú léptekkel közeledett a beszélgetőkhöz.
Félénken köszönt nekik:-Sziasztok!-. |
Kicsit fürkészte a kancát.
- Szerintem figyelmeztetésnek szánta. Másoknak. Hogy valaki vigyázzon magára, valaki meg tanuljon belőle....Az biztos, hogy mindenki csodál érte. Én legalábbis biztosan. És azt is biztosra veszem, hogy éppenséggel azt akarta, hogy tudd: rendkívüli lény vagy! És ezt másoknak is tudomására akarta hozni....
- Szerintem ne légy szomorú emiatt. A világ változik és van, aminek változni kell. Van aminek pedig nem lenne szabad változni....A történeted jól mutatja ezt....Az pedig a múlt...Neked most kell élni. Mindazzal együtt, ami ért. A szüleid megfizették neked, hogy élhess, és biztosan azt akarnák, hogy igazán élj, az élet minden szépségével együtt! Mert Neked már elég szörnyűség kijutott.... |
-Pedig tényleg nem tudtam... -*mondta Nimfa, és kicsit megbántódott. Utálta azt a napot, legszívesebben kitörölte volna az emlékei közül... Erre most mindenki róla pletykál...*
-Azt hittem, Legend nem mondta el másnak... |
Különös képpel nézett a kancára.
- A történeted közismert! A gazdád intő jelként sokmindenkinek továbbadta, főleg a többi gazdának itt. Én Heelotól hallottam. Neki bizonyára a gazdánk mesélhette el.
- Nem tudtam, hogy Te erről nem tudsz! |
*Nimfa döbbent arcot vágott. El se tudta képzelni, hogyan hallhattak már róla.*
-Nem történt semmi... már régen volt. De... de honnan hallottál a történetemről? Azt hittem, erről nem tud más, csak Mifallin, Mirafelle és én. |
Elbrász elképedt, aztán elkomolyodott.
- Bocsánatodat kérem. - mondta és nagyon mélyre hajolt.
- Hallottam már Rólad. De csak mint a kancáról, aki....aki rettenetes módon veszítette el a családját, és nem tudta megbosszulni.
- Sajnálom a viselkedésem. - mondta őszintén.
- Nem akartam felemlegetni.... |
*Nimfa vágott egy fájdalamas grimaszt.*
-Csak egy fogadott testvérem van. -*mondta tömören. Látszott, hogy nem szívesen beszél a témáról, de Elbrász kedvéért megerőltette magát.*
-Mirafelle és én együtt nőttünk fel. Az ő anyja, Mifallin fogadott be engem, miután... miután... -*nyelt egy nagyot, de nem bírta befejezni a mondatot. Pár perc után végre összeszedte magát és folytatta.*
-Szóval Mifallin nevelt fel. Tőle kaptam a Mirfalle nevet is...
/ Nimfa története; lásd: / |
Megrázta a fejét és könnyedén elmosolyodott.
- Ő is be lett fogadva. Egy a gazdánk. Mostmár nem kell félnem semmitől! Biztonságban vagyunk.
- És Te? Hogy állsz a "család" szóval? |
| -Ó, igen, hallottam már róla. De személyesen sajnos még nem volt szerencsém találkozni vele. -*mondta Nimfa halkan, alig hallhatóan, mert nem akarta kizökkenteni Elbrászt az ábrándozásából.* |
| - Remény. A gyönyörű Remény. - sóhajtotta álmodozva. |
-Bízom benne, hogy így lesz. Nagyon megérdemelnéd! Rendes srácnak tűnsz. -*mondta ki ismét Nimfa hangosan és őszintén gondolatait.*
-Mellesleg, ki a párod? Hátha ismerem... |
- Az élet könnyebb lenne, ha gyakrabban mondaná ki mindenki, mit gondol és érez. - mondta őszintén.
Megvonta a vállát, mire óriási sörénye végighullámzott a testén.
- A gazdaváltás csalódás, de nyereség is. Talán szebb jövő elébe nézek a párommal.
|
-Ááá, ne hidd! Itt a legtöbb lény gondtalan. Én is csak a múltam miatt vagyok ilyen érzékeny, habár tulajdonképpen nincs okom panaszra. Neked meg gondolom ez a gazdiváltás a nehéz... Biztos óriási csalódás lehet, ha elhagynak... Óh, bocsánat! Ne haragudj! -*nyekeregte Nimfa, amint rájött, milyen tapintatlan is volt az előbb.*
-Rossz szokás... túlságosan szókimondó vagyok... Tudod, ami szívemen, az a számon. -*mentegetőzött a barna kanca.* |
- Tehát itt nem is ritka, hogy valakinek gondja legyen.... - mormolta.
- Bár azt hiszem a Mennyország is unalmas és üres lenne, ha csak cukormáz alkotná! |
-Látom, te is kezded megérteni. -*mosolygott Nimfa.* -Van ennek a helynek valamifelé mágiája... Csak még nem jöttem rá, mi az. De érzem...
-Ezért is szoktam ide járni. Itt eddig még mindig sikerült megnyugodnom. |
- És a szépsége.... - fordult a vízhez.
- Oyan megejtő...Megnyugtat és segít elrendezni a gondolatokat. Itt talán nem is lehet megmaradni zaklatottnak. |
[52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
-Hát, Én még új vagyok itt nem ismerek senkit.Éppen társaság után néztem, amikor farkasok támadtak rám.-*mondta kimerülve.* 
-Oh... öhm... Üdv! -*köszönt kissé zavartan, de illedelmesen, és gyorsan felpattant, s a jövevény felé fordult.*