|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.27. 21:17 - |
 *Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *Csodaszarv tágranyílt szemekkel figyelte az eseményeket.* |
 *Herceg fekete alakja röpült.......röpült.......röpült......s mikor a tisztás fölé ért, meglátta az állatokat. Tudta, hogy Lúthien-nel és Csodaszarv-val nehezen tudna elbánni a szarvuk miadt ezért az ismeretlen pegazus kancára nézett. Zuhanórepülésbe kezdett éppen Keira felé. Száját kinyitotta. Hirtelen mikor már közel volt a lényhez szárnyai befehéredtek és hátrahúzták a kétségbeesett, éhes fekete alakot. Herceg hátraesett a fűre. Teste egyik fele fehér a másik fekete lett, majd újra a sötét uralkodott. Herceg gonosz éne csak ennyit mondott:*-Két lélek, két test,......-*és eltűnt. Csak egy fehér, tündöklő és egy fekete, árnyékos drágakő féle maradt utánna. A furi kövekből Herceg fehér és fekete teste lett. Harcolni kezdtek. A fehér egy rúgással kezdett. A fekete erre reagált. Fogak! Ijesztő álkapcsát belenyomta Herceg fehér testének nyakába. A jó felszállt és csak repült és repült és repült felfele. A rossz alak nézte. Majd a fehér elindult lefele. Patájával úgy rúgta pofán a fekete testet, hogy az leterült a földön. Herceg jó alakja megsájnálta. Nagy szárnyait ráterítette a sebesültre. Annak fegyverei, éles fogai eltűntek csak puszta fekete teste maradt meg. Sötét Herceg felkelt és barátságosan hófehér Hercegre nézett.*-Köszönöm.......tesó!-*mondta és beleolvadt az igazi Herceg testébe.*
|
*Herceg is a 3 lény közé ügetett és megdöbbenve, kicsit sajnálkozva állt a beszélgető állatok mellé. ~Észre sem vették hogy megmentettem őket?!~ Majd dühösen ennyit mondott:*-Sziasztok! Mentem!!!-*ezután nagy haraggal megfordult, felágaskodott, felugrott és a patak felé röpült.* |
- Szóval, az úgy történt, hogy... *- Csodaszarv csak beszélt, beszélt, beszélt és beszélt. Elmesélt mindent Keirának töviről hegyire.
Mikor befejezte mondandóját, fürkésző pillantást vetett Keirára.* |
-Nem emlékszem semmire, Csodaszarv! Láttam két pegazust, de nem volt tiszta a környezetük... azok a pegazusok akárkik lehetnek, akárhol... Nem tudom, hogy hol voltak. Nem volt tiszta a kép... -*Lúthien kissé bánatosan lehajtotta a fejét.* -Sajnálom! -*mondta csöndesen. Aztán szárnysuhogást hallott, és felkapta a fejét. Keira szárnyalt el felettük. Lúthien csak futólag ismerte a pegazus kancát, eddig mindössze egyszer látta őt a kis tisztáson, és épp csak egy bemutatkozás erejéig beszélgettek. De Lúthien most nagyon örült Keirának. Felkiáltott, és a kanca azonnal meg is hallotta. Megfordult, zuhanorepülésben kecsesen lejjebb ereszkedett, majd könnyedén landolt a két unicornis mellett. Lúthiennel köszöntötték egymást, majd Lúthien udvariasan bemutatta Csodaszarvat és az új jövevényt egymásnak.* -Csodaszarv, ő itt Keira Nielle. Keira, ő Csodaszarv.
 - Nagyon örvendek! -*felelte szelíden Keira, aztán lúthienhez fordult.* -Mi baj van?
-Én ehhez most fáradt vagyok... -*felelte Lúthien Tinúviel.* -Kérdezd Csodaszarvat, ő majd elmeséli. |
*Csodaszarv felsegítette Lúthient a földről és közben mosolygott. *- Látom, már sokkal jobban vagy. -* állapította meg Csodaszarv.* - Majd igyekszem megakadályozni, hogy máskor ilyet csinálj. FELTÉVE, ha a közeledben leszek. -* jegyezte meg Csodaszarv.*
- És nem tudsz visszaemlékezni, hogy mit is láttál ? Vagy nem láttál semmi ? -* kérdezte Csodaszarv.* |
| *Lúthien sokáig volt eszméletlen. Mikor magához tért, szörnyen sajgott a feje.* -Emlékeztess, hogy ilyet máskor ne csináljak... -*nyögte a fájdalomtól torzult arccal Csodaszarvnak, miközben nagy nehezen megpróbált taplra vergődni.* -Ez a fejfájás felér egy középkori kínzással...-*mondta szenvedőn, de hangjában némi tréfálkozás bújkált.* |
| - Hogy hagynálak itt ? *- kérdezte Csodaszarv, de erre a kérdésre nem várt választ. *- Itt maradok melletted.* - mondta határozottan.* - Mivel nem tudok varázsolni, ezért meg kell várnom, amíg magadtól felébredsz. -* miután kimondta ezeket a szavakat, odasétált Lúthien mellé, és a kanca mellé feküdt. Hogy valamivel eltöltse az idejét, elkezdtett fekve legelni. Minden apró neszre felfigyelt.* |
| -Nem. -*felelte a kanca csukott szemmel, miközben kimerülten végignyúlt a füvön.* -Nagyon megerőltettem magam! Szörnyen elfáradtam... és egyszerűen nem tudom megtalálni egyiküket sem... ez a varázslás pedig nagyon legyengített. Látod, erről beszéltem neked! A varázslás kimerítő dolog, és azt hiszem, én túllöttem a célon... -*suttogta Csodaszarvnak.* -De az elején még láttam egy homályos képet... -*pihegte Lúthien csöndesen, de meglehetősen zihálva.* -Úgy rémlik, Csodapatkó és a kicsi volt... de nem tudnám megmondani, hogy hol vannak... Menj, próbáld megtalálni őket... Azt hiszem, el fogok ájulni... Akkor mégse menj... ha nem vagyok magamnál, és az emberek visszajönnek... nos, akkor azt hiszem, búcsút mondhatok a szarvamnak! -*Lúthien erőtlenül fölnevetett.* -Csak viccelek... menj nyugodtan... -*zihálta, aztán minden elsötétült előtte, és Lúthien elvesztette az eszméletét.* |
| *Csodaszarv gyorsan odaügetett Lúthien mellé.* - Jól vagy ? -* kérdezte Tőlem majd megismételte a kérdést, ammár aggódó hangal *- Minden rendben van ? |
| *Lúthien szorosan behunyta szemét, és lábai remegtek az erős összpontosítástól, de nem járt eredménnyel. A kép először homályosan látszott, de egyre jobban elsötétült és Lúthien már csak szürkén gomolygó ködöt látott.* -Nem megy! -*nyögte keservesen küszködve.* -Nem látok semmit! Valami elhomlyosítja a képet... nem... nem tudok koncentrálni. -*suttogta kétségbeesetten, de tovább próbálkozott. Annak ellenére, hogy a varázslat nem volt hatásos, mégis varázsolt, így az erejét ugyanúgy emésztette, és Lúthien hamarosan szédülni kezdett. Lábai remegtek és lassanként azon kapta magát, hogy kapkodva szedi a levegőt. Lúthien egy idő után úgy zihált, mintha kilómétereket vágtázott volna teljes erőből.* -Nem látom őket... -*mondta végül teljesen kimerülve, és összerogyott az erdő szélén. Hevesen zihált, és egész testében remegett.* -Nem... nem értem, mi történt... valamiért homály takarja mind a négyüket... egyiküket se látom... képtelen vagyok megtalálni őket... valami eltakarja... és elszívta az összes erőmet... -*lihegte a kanca fáradtan.* |
| *Csodaszarv Lúthien után nézett, majd gyorsan döntött. Megfordult, és Lúthien után vágtatott. Néhány perc vágtatás után beérte Lúthient, aki (láthatóan) nagyon koncentrált valamire, így hát nem zavarta. Halkan lépkedett egyre közelebb Lúthienhez, majd amikor 2lóhossz volt közöttük a különbség, megállt és várt.* |
| *Lúthien futó pillantást váltott Csodaszarvval. Látta, hogy a csődör aggódik, ezért igyekezett úrrá lenni magán, és legyűrni az aggodalmát. Sikerült egy nyugtatónak szánt mosolyt erőltetni az arcára.* -Elmegyek, megkeresem őket. -*jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, és ezzel sarkon fordulva elvágtatott az ellenkező irányba. Bevetette magát a fák közé, de meg kellett torpannia. Ugyanis varázslathoz folyamodott: Lúthien képes volt Látni dolgokat. Csikókorában jött rá, hogy van egy ilyen adottsága, és a tőle levő többszáz mérföldre lévő dolgokat is Láthatja. Ez a képessége akkoriban még rendszertelen volt, és csak annyiból állt, hogy víziók és látomások formájában képes volt egy-egy pillanatra megpillantani távoli helyeket, lényeket és dolgokat. Mára már sokat fejlődött ez a tudása, és ha nagyon erősen koncentrált, irányítani is tudta ezt a képességét. Lúthien tehát most minden erejével a pegazusokra koncentrált, és remélte, sikerrel jár.* |
| Csodaszarv is észrevette a hiányzó pegazusokat. Nyugtalanul toporzékolni kezdett és nyújtogatta a nyakát, hátha meglátja Őket. Erős aggodalom lett rajta úrrá. ~ Csak nem lett mégis valami bajuk ? Nem, nem - győzködte magát. - biztosan Szabadeséssel és Hullócsillaggal vannak. ~ - ezzel meg is nyugtatta magát. Ránézett Lúthienre, és mivel Ő is aggódó arcot vágott, ismét aggódni kezdett. |
| *Lúthien álmatag tekintettel, oda se figyelve léptetett Csodaszarv után, és ő is kiért a tisztásra. Tekintete merengve végigsiklott az odagyűlteken, és egyből hiányérzete támadt. Azon nyomban éber lett, és visszazökkent a valóságba.* -Hol vannak az ikrek? És hol van Csodapatkó meg a kicsi? -*nézett körül kissé riadtan, de ezt a riadtságot igyekezett puszta idegességgel leplezni.* |
*Csodaszarv óvatosan lépett ki a fák közül a kis tisztás füvére. Mikor meglátta fajtársait, felbátorodva lépett közéjük.*
- Sziasztok ! *- köszönt udvariasan.* |
 A szél odafújt egy kancát, Herceg párját, Kristályt. A lány tudta a történetet, de nem volt izgatott.*-Herceg halhatatlan. Nem halt meg, csak eltűnt.-* A patájával kapart egy kucac homokot és szárnyaival elfújta. A homok a levegőben pegazus alakot öltött és egyre tisztábban lehetett látni a lényt.Herceg szárnyalt majd újra a földre ért.* |
| *A félig halott Herceget vérfarkasok vették körül.Az egyik akkora sebet ejtett rajta, amit semmilyen varázslat nem tud begyógyítani. Herceg meghalt. A holtest eltűnt. Relytéj.* |
 *Szárnyas Vihar még mindig a kanca mellett vágtatott mikor egy dörrenést hallott. Megállt. Nagy fejét felszegezte, hátranézett. Egy hófehér pegazust látott aki hirtelen összeesett a melkasán lévő nagy sebtől.*Herceg!!!*suttogta.*Megmentett minket!!!* |
| *Herceg éppen szárnyalt a furcsa vidék fölött. Meglátott egy embert, fekete ruhában. Furi hosszú valamit tartott a kezében és egy szép, ezüstös szarvú kancára no meg egy nagy csődörre szegezte, akik éppen egymáshoz támaszkodva vágtattak. Herceg kitárta nagy szárnyát és zuhanórepülésbe kezdett. Az embert látva lelassult, mert félt, de tudta, hogy segítenie kell.* Vigyázzatok!!!* Kiálltott, de hiába. Az ember lőtt, a golyó szállt. A negy fehér pegazus épp az férfi élőtt ért földet és a golyó belefúródott erős melkasába. Herceg megingott, de nem esett össze. Ágaskodott eggyet, és lám a lövedék lepottyant a földre. Óriás szárnyait ismét kitárta és egy kilencet, tizet csapott velük. Az ágaskodásból visszatért és az emberre prüszkölt. Amaz elfutott és valószinű sohe nem látnak többet vadász Nimras erdelyáben.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.*
*Csodaszarv tágranyílt szemekkel figyelte az eseményeket.*
*Herceg fekete alakja röpült.......röpült.......röpült......s mikor a tisztás fölé ért, meglátta az állatokat. Tudta, hogy Lúthien-nel és Csodaszarv-val nehezen tudna elbánni a szarvuk miadt ezért az ismeretlen pegazus kancára nézett. Zuhanórepülésbe kezdett éppen Keira felé. Száját kinyitotta. Hirtelen mikor már közel volt a lényhez szárnyai befehéredtek és hátrahúzták a kétségbeesett, éhes fekete alakot. Herceg hátraesett a fűre. Teste egyik fele fehér a másik fekete lett, majd újra a sötét uralkodott. Herceg gonosz éne csak ennyit mondott:*-Két lélek, két test,......-*és eltűnt. Csak egy fehér, tündöklő és egy fekete, árnyékos drágakő féle maradt utánna. A furi kövekből Herceg fehér és fekete teste lett. Harcolni kezdtek. A fehér egy rúgással kezdett. A fekete erre reagált. Fogak! Ijesztő álkapcsát belenyomta Herceg fehér testének nyakába. A jó felszállt és csak repült és repült és repült felfele. A rossz alak nézte. Majd a fehér elindult lefele. Patájával úgy rúgta pofán a fekete testet, hogy az leterült a földön. Herceg jó alakja megsájnálta. Nagy szárnyait ráterítette a sebesültre. Annak fegyverei, éles fogai eltűntek csak puszta fekete teste maradt meg. Sötét Herceg felkelt és barátságosan hófehér Hercegre nézett.*-Köszönöm.......tesó!-*mondta és beleolvadt az igazi Herceg testébe.*
- Nagyon örvendek! -*felelte szelíden Keira, aztán lúthienhez fordult.* -Mi baj van?
A szél odafújt egy kancát, Herceg párját, Kristályt. A lány tudta a történetet, de nem volt izgatott.*-Herceg halhatatlan. Nem halt meg, csak eltűnt.-* A patájával kapart egy kucac homokot és szárnyaival elfújta. A homok a levegőben pegazus alakot öltött és egyre tisztábban lehetett látni a lényt.Herceg szárnyalt majd újra a földre ért.*
*Szárnyas Vihar még mindig a kanca mellett vágtatott mikor egy dörrenést hallott. Megállt. Nagy fejét felszegezte, hátranézett. Egy hófehér pegazust látott aki hirtelen összeesett a melkasán lévő nagy sebtől.*Herceg!!!*suttogta.*Megmentett minket!!!*