Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 19:38 - |
Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
Az élete egy fenekestül felforgatott, összerúgdosott és elégetett méhkasként nyüzsgött és omladozott.
'Minden olyan különös....Főleg...ez az új gazda-dolog....Bár panaszra aztán nincs okom....' merengett. |
[52-33] [32-13] [12-1]
*Nimfa elámult, és csodálva nézte a csődört. Ennyire hasonló lenne a gondolkodásuk? Ő is mindig akkor jön ide, ha rendezni akarja a gondolatait!*
-Igen, ez a hely nagyon is alkalmas erre. -*mondta végül, mert hirtelen nem tudta, mit feleljen.* -Csönd van, és szerencsére kevesen ismerik. |
- Az utóbbi időben kerültem ide...A régi gazdám...elhagyott...El kellett választani tőle...Most újat kaptam. Kicsit összezavarodott a lelkem és gondolkodni akartam. azért jöttem ide. |
*Nimfa felkacagott.*
-Lehet, de hogy én nem tartozom közéjük, az hétszentség! -*nevetett.*
-Jobban kedvelem a tegeződést; szerintem sokkal meghittebb és barátságosabb, mint az a rideg, távolságtartó hivatalos beszéd... De ejtsük a témát. -*kacsintott a csődörre.*
-Inkább meséld el, hogy kerültél erre a helyre. Eddig nem láttalak errefelé. |
Meglepődött.
- Szívesebben tegeződöm én is! Csak nem akartam neveletlennek tűnni! Úgy értem....vannak, akik épp a közvetlenebb beszédet nem kedvelik! |
-Az én nevemnek elég hosszú és nagyon története van, jobb' szeretném inkább egy másik alkalommal elmesélni. Vagy esetleg egy kicsit később... -*mondta Nimfa.*
-Nem tudom... esetleg lehetne... Nem zavarna, ha tegeződnénk? ->kérdezett rá végül nyíltan a kanca. Nem szerette, ha kerülgetik a forró kását, általában nyíltan kimondta a gondolatait, és ezt többnyire elvárta másoktól is.*
-Eléggé feszélyezve érzem magam, ha ebben a hivatalos formában kell kommunukálnom. |
- A nevem Elbrász. - mondta.
- És sajnos ez az egyetlen nevem, nem szolgálhatok egyetlen egyszerűsített, rövidebb formával sem, ami a becenevem lehetne. - mondta és elmosolyodott.
Első ízben, mióta itt volt!
És ezzel egy teljesen másmilyen csődör villant fel egy pillanatra: nem túl beszédes, de kedves és nyíltabb, mint az udvariaskodó típus. |
*Nimfát egy kicsit feszélyezte ez az udvariaskodás. Ő ennél sokkal fesztelenebb és felszabadultabb szokott lenni... De nem merte letegezni a csődört. Talán ő az idősebb, gondolta magában. Végül magában úgy határozott, hogy a bemutatkozáson még túlesik, és aztán majd megtudakolja, hogy zavarná-e a csődört a tegeződés, avagy sem.*
-A nevem Mirfalle Nymphadora, de a barátaimnak csak Nimfa vagyok. -*biccentett udvariasan a kanca, és a ménre mosolygott.*
-Na és... én kivel is oszthatom meg ezt a gyönyörű tavat? |
Újra bókolt.
- Természetesen. |
-Erre semmi szükség! -*szedte össze magát Nimfa, és most, hogy már ő is felvette a stílust, udvarias hangnemben folytatta a társalgást.*
-Csupán meglepődtem. Nem számítottam itt másra, ennyi az egész. -*mosolygott barátságosan.* -Elég nagy ez a tópart, elférünk ketten is, nem igaz? |
Az idegen hangra feldobta magát a levegőbe és négy lábára, az érkezővel szemben érkezett. Aztán feltűnt neki, hogy egy nagy valószínűséggel teljesen zavarban lévő kancával hozta össze a végzet.
- Üdv! - mondta elővéve szokásos udvarias formáját, majd bemutatott egy szép, nemes és egyáltalán nem mesterkélt meghajlást.
- Elnézést, ha zavarnám. Nem tudtam, hogy más is jár ide. Távozhatom, ha óhajtja. |
*Nimfa csöndesen sétált le a tó partjára. Ez volt a kedvenc helye; mindig ide jött, ha magányra vágyott, vagy gondolkodni akart. Ha valami hatalmas öröm, vagy esetleg óriási csalódás érte, akkor is ezt a helyet kereste fel...*
*Most is épp egy kis magányra és gondolkodásra volt szüksége, ezért választotta a tópartot. Ám annál nagyobb volt a meglepetés, amikor egy ezüst-lila csődörrel találta szemben magát.*
-Öh...öhm. -*nyögte ki az értelmes mondatot.* -Üdv! |
Elbrász kiment a vízhez és inni kezdett.
Az élete egy fenekestül felforgatott, összerúgdosott és elégetett méhkasként nyüzsgött és omladozott.
'Minden olyan különös....Főleg...ez az új gazda-dolog....Bár panaszra aztán nincs okom....' merengett. |
[52-33] [32-13] [12-1]
|