|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.27. 21:17 - |
 *Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
| *Lúthien rémülten kapta fel a fejét.* -Emberek?! Mit keresnek itt emberek?! Nemzedékek óta háborítatlan békében éltek itt az unicornisok! -*Lúthien teljesen összezavarodott, de volt annyi lélekjelenléte, hogy segítsen Viharnak. Odaugrott a sebzett csődör mellé, lehajtotta fejét, így ezüstös sörénye hófehér nyakára omlott. Szarvát a csődör sebéhez érintette, és szarva hirtelen ezüstös fénnyel felragyogott, mint mindig, amikor varázsolt. Vakító villanás töltötte be a kis tisztást, és Vihar sebe lassanként összehúzódott, majd teljesen összezárult, és a nyoma is eltűnt annak, hogy valaha lövés érte volna. Segített talpra kecmeregni a csődörnek.* -Gyere...gyorsan...ne aggódj, segítek! -*felsegítette Vihart a földről, és együtt vágtába kezdtek, hogy minél messzebre kerüljenek az emberektől. Látta, hogy már a többiek is elmenekültek: Hullócsillag és Szabadesés a magasban szárnyaltak, Csodapatkó is felröppent, kiscsikóját oltalmazva, és Sötét Árny is az erdő biztonságot nyújtó fái közé nyargalt Csodaszarvval. Ő is tovább vágtatott hát, Szárnyas Viharral az oldalán.* |
 *Szárnyas Vihar csendben hallgatta a beszélgetést.*-Én a hegyek lábánál élek.-*segített Lúthiennek*-Nem nagyon szoktam repülni,............Ááááááá! Rohanjatok! Emberek!!!-* Vihar a fűbe esett, mert egy golyó eltalálta az oldalát.*Na, gyerünk!!! Fussatok már!!!*Fájdalmasan nyerített eggyet és szarvával megbökte Csodaszarv lábát.Szárnyaival megpróbálta felemelni magát, de nem sikerült. Behunyta a szemét. Belenyugodott végzetébe. Márcsak pár homályos, eltávolodó alakot látott. Elájult. Az emberek már 20méterre voltak tőle.*
|
 *Az erdő felől halk susogás hallatszott. Csodapatkó visszaérkezett az ivásból. Kilépett a fák árnyéka alól. Arcán hatalmas mosoly volt látható. Még tett egy két lépést, majd hátranézett, és bátorítóan nyihogott egyett.
Erre az erdőből kilépett egy kis, törékeny csikó. Sietve anyja mellé botorkált, menedéket keresve.
Csodapatkó boldogan végignézett újdonsült barátain.* |
| -Áhh, nem érdekes... felejtsd el! -*mondta Lúthien, kitérve a válasz elől.* |
 *Csodaszarv ismét az erdő felé nézett, majd visszanézett Lúthienre. Egy kicsit eltöprengett. ~Vajon miért érdekli Lúthien-t ennyire, hogy láttam-e valakit odafönn ? ... Ez fura... ~* - Megkérdezhetem, hogy miért érdekel ez téged ennyire ?
|
| -Mi nagyon szívesen látunk! -*bólintott mosolyogva Lúthien, aztán ő is aggodalmasan Csodapatkó után nézett. Észrevette, hogy Csodaszarv is hasonló arckifejezéssel bámul párja után, ezért újra mosolyra váltott, és bátorítóan szólt a fehér ménhez:* -Ugyan, ne aggódj! Semmi baja! -*ezzel újra legelni kezdett, és a hallottakon gondolkodott.* ~Szóval csak egy unizust látott arrafelé...akkor ezek szerint tévedtem...ha kiscsikó kora óta senki mással nem találkozott, akkor bizonyára tévedés volt ez az egész...~*gondolta magában Lúthien, és tovább rágcsálta a zamatos füvet.* |
| *Csodaszarv továbbra is aggódó arcot vágott. Aztán ránézett Lúthienre, és eszébe jutott, hogy válaszolnia kéne. *- Őszintén szólva nem nagyon ismerek senkit sem a hegyek között, pedig már kiscsikó korom óta ott élek. Vagy várjunk csak... Úgy rémlik, hogy egyszer láttam egy hozzánk hasonlót. Igen... már emlékszem ! Pont olyan volt, mint Szárnyas Vihar. Csak egyszer láttam, épp fölöttem repült el, nagyon magasan. De más nem él ott fön. Azt hiszem Nekem is le kéne "költöznöm". *- mosolyodta el magát.* |
| - Maradj csak nyugodtan. Sietek vissza. *- azzal eltünt a sőrő erdőben.* |
| *Csodaszarv felkapta a fejét erre a kijelentésre. Gyorsan lenyelte a szájában lévő fűcsomót.* - Ne mennjek Veled ? *- kérdezte aggódóan.* |
| - Megszomjaztam, lemegyek a patak mellé. Sietek vissza. *- közölte Csodapatkó a többiekkel. Érezte, hogy valami nagy dolog fog vele történni, és szeretett volna egyedül lenni.* |
| *Lúthien elmerengve nézte a hófehér csődört... Észre sem vette, hogy közben teljesen máshol jár az esze.* ~Szóval ő onnan jött... a Hegyekből... Ez a csődör a Hegyekben él... Vagyis élt, amíg a farkasoknak hála, ide nem keveredett... ~*gondolta magában csöndesen merengve Lúthien.* -És...mondd csak! -*szólította meg immár hangosan Csodaszarvat.* -Nem...nem ismersz arrafelé hozzánk hasonlókat? Úgy értem, hogy... nem élnek estleg arrafelé rajtad kívül más unicornisok? -*ezután kínos hallgatás következett, és Lúthien várakozón nézett a csöndben legelésző csődörre. Megvárta, míg a hófehér mén lenyeli a szájában levő falatot, és felelni tud.* |
| *Csodaszarv meglepetten nézett Lúthienre. Nem számított erre a kérdésre.* - Hát az úgy volt, hogy ahol Én elvileg élek (a hegyekben), ilyenkor nagyon kevés az élelem. És hát azért valamit enni is kell... Éhen mégsem halhatok. És hát gondoltam lemerészkedem a magas hegyekről, valami olyan helyre, ahol valami kis növény nő. Mint például itt. És miközben leereszkedtem a hegyről, egy farkasfalka mögött találtam magamat. Eleinte nem vettek észre, de a szél pont mögülem fúj, és ez elárult. Ekkor már nem volt mit tenni, indulnom kellett a másik irányba, hogy valahogyan lerázzam a farkasokat. Akkor láttam meg Szabadesést és Hullócsillagot, amint éppen az erdőben szállnak le. Gondoltam talán Ők segíthetnek. A továbbiakat meg már ismeritek. *- ekkor újra lehajolt, és élvezettel harapott bele a zsenge fűbe.* |
| *Lúthien lenyelte a falatot, aztán felkapta a fejét, és Csodaszarvra nézett.* -Mesélj magadról! Hogy kerültél ide? -*kérdezte kíváncsian a csődörtől.* -Hisz' semmit sem tudunk rólad, csak hogy egy falka farkas üldözött...mi történt? |
| *Csodapatkó követte párja, Csodaszarv példáját.* |
| *Csodaszarv odament a legelő unikornisok és unizus mellé, és Ő is legelni kezdett. Evés közben fürkésző pillantásokat vetett a két jövevényre.* |
| *Lúthien kicsit meghökkent, és hátrált egy lépést döbbenetében, de aztán elmosolyodott. Felkacagott, mikor a gyönyörű pillangó a szarvára libbent, és érdeklődve figyelte a kis szárnyas lényt.* -Azt hiszem, tetszem a lepkédnek. -*nevetett Lúthien. Aztán barátságosan ránézett a sötét csődörre.* -Én egy pillanatig sem hittem, hogy vad vagy. -*mosolygott rá szelíden Árnyékra. Azután ő is lehajtotta fejét, ezüstös sörénye a nyakára omlott, és békésen legelni kezdett, szarván a pillangóval.* |
 *A fekete unikornis csődör is kilépett a bokorból.*-Sziasztok!-*Majd meglátta a gyönyörű kancát és elpirult.*-Szia! Sötét Árnynak hívnak. A barátaim Árnyéknak hívnának, ...........ha lennének barátaim. Eddig csak Szárnyas Vihar volt az igazi barátom. Mindenki azt hiszi, hogy a vad és a durva a két legfőbb tulajdonságom. Pedig ez nem igaz ,kedves és barátságos vagyok! Megmutatom!-*Lehajolt, de nem legelni. Becsukta a szemét és suhintott egyet a szarvával. Gyönyörű pillangók keztek el körülötte szállni. Felnézett a lepkékre, elmosolyodott és megint, de most csak pár másodpercre behunyta a szemét. A legszebb pillangó rászállt Lúthien Tinúviel szarvára. Árnyék elmosolyodott és legelni kezdett.*
|
| -Az én nevem Szárnyas Vihar.Nagyon éhes vagyok, egészen eddig vágtattam az emberek elől. A szarvamat akarták!-*Majd lehajolt és legelni kezdett. A bokor megrezzent. Vihar hátra aztán Lúthien szemébe nézett.*-Ja, hoztam a barátomat. Ha nem baj? Ő mentett meg!-*Hátra nyerített.* |
| *Lúthien előlépett a többiek közül, odasétált és megállt az idegen csődör előtt.* -Lúthien a nevem. Lúthien Tinúviel. -*bólintott mosolyogva az unizus felé.* -Ők pedig...-*bökött hátra az ikrek felé*-Szabadesés és Hullócsillag. -*az ikrek összenéztek, majd rávigyorogtak a jövevényre.* -És ők...-*fordult most Csodaszarv és Csodapatkó felé*-most érkeztek az erdőnkbe. A nevük Csodapatkó és Csodaszarv. -*aztán Lúthien újra a hatalmas mén felé fordult.* -És te? Te ki vagy? -*kérdezte szelíden Lúthien.* |
| *Szárnyas Vihar előbújt a bokorból.Ő is elmosolyodott ,mivel mindent hallott.*-Ti kik vagytok?-*kérdezett. Majd kicsit félve nézett hol az ikerpárra, hol Csodaszarvra, hol pedig a gyönyörű kancára, Lúthienre.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.*
*Szárnyas Vihar csendben hallgatta a beszélgetést.*-Én a hegyek lábánál élek.-*segített Lúthiennek*-Nem nagyon szoktam repülni,............Ááááááá! Rohanjatok! Emberek!!!-* Vihar a fűbe esett, mert egy golyó eltalálta az oldalát.*Na, gyerünk!!! Fussatok már!!!*Fájdalmasan nyerített eggyet és szarvával megbökte Csodaszarv lábát.Szárnyaival megpróbálta felemelni magát, de nem sikerült. Behunyta a szemét. Belenyugodott végzetébe. Márcsak pár homályos, eltávolodó alakot látott. Elájult. Az emberek már 20méterre voltak tőle.*
*Az erdő felől halk susogás hallatszott. Csodapatkó visszaérkezett az ivásból. Kilépett a fák árnyéka alól. Arcán hatalmas mosoly volt látható. Még tett egy két lépést, majd hátranézett, és bátorítóan nyihogott egyett.
*Csodaszarv ismét az erdő felé nézett, majd visszanézett Lúthienre. Egy kicsit eltöprengett. ~Vajon miért érdekli Lúthien-t ennyire, hogy láttam-e valakit odafönn ? ... Ez fura... ~* - Megkérdezhetem, hogy miért érdekel ez téged ennyire ?
*A fekete unikornis csődör is kilépett a bokorból.*-Sziasztok!-*Majd meglátta a gyönyörű kancát és elpirult.*-Szia! Sötét Árnynak hívnak. A barátaim Árnyéknak hívnának, ...........ha lennének barátaim. Eddig csak Szárnyas Vihar volt az igazi barátom. Mindenki azt hiszi, hogy a vad és a durva a két legfőbb tulajdonságom. Pedig ez nem igaz ,kedves és barátságos vagyok! Megmutatom!-*Lehajolt, de nem legelni. Becsukta a szemét és suhintott egyet a szarvával. Gyönyörű pillangók keztek el körülötte szállni. Felnézett a lepkékre, elmosolyodott és megint, de most csak pár másodpercre behunyta a szemét. A legszebb pillangó rászállt Lúthien Tinúviel szarvára. Árnyék elmosolyodott és legelni kezdett.*