|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.27. 21:17 - |
 *Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *Szabadesés húgára pillantott, és látta, hogy testvére is épp akkor pillant felé. Összemosolyogtak, majd vigyorogva, immár újra Csodaszarv felé fordulva, hajszálpontosan egyszerre hangzott válaszuk a kérdésre: -Nincs! -*elnevették magukat, és még Lúthient is mosolygásra késztették pajkosságukkal.* |
 - Még sosem láttam két ugyanolyan pegazust, vagy unikornist - *vallotta be őszintén.* - De vitathatatlan, hogy teljesen ugyan úgy néztek ki. Sőt ! Ugyanúgy is viselkedtek -* mosolyodott el Csodaszarv.* - De most komolyan, van, amiben nem vagytok ugyan olyanok ? - *kérdezte kíváncsian.* |
| -Lúthien Tinúviel vagyok, de szólíts csak egyszerűen Lúthiennek! -*bólintott a gyémántos szőrű kanca szelíden.* -A társaim pedig...-*bökött most hátra a két pegazus ikerpár felé*- Szabadesés és Hullócsillag. Ikertestvérek. -*mosolygott Lúthien, mikor látta, hogy Csodaszarv mennyire eltátja száját döbbenetében a két hajszálpontosan ugyanolyan pegazustestvérpárt nézve.* |
 - Csodaszarv ! Hát Te vagy az ? Jól vagy ? Uram Isten ! Hogy néz ki a hátad ?
- Nyugodj meg. Nincsen semmi bajom, hála ... oh, még nem is mutatkoztunk be. Az én nevem Csodaszarv. |
- Hát szerintem ez azért nagy dolog *- válaszolta Csodapatko. Időközben egész jól kipihente magát. Néhány lépéssel közelebb ment megmentőihez.*
- Hogyan hálálhatom ezt meg ? *- kérdezte.* |
| -Ugyan már! -*felelte Lúthien.* -Ez természetes! Bárkiért megtettük volna. Senkit sem hagyunk magára a bajban! |
*Csodaszarv a végkimerülés szélén állt. Épp jókor jött ez a rengeteg segítség.*
- Nem is tudom, hogy köszönjem meg *- zihálta -* igazán bátrak vagytok. Egy idegenért képesek vagytok az életeteket kockáztatni. Nem is tudom mit mondjak... |
| *Lúthien rezzenéstelen arccal, szilaj léptekkel közeledett, majd állt meg az ösvényen, szembefordulva a menekülővel és az őt üldöző farkasokkal. Elszánt volt, de arca nem tükrözött érzelmeket. Leszegte fejét, és előreszegezett szarvval állt meg. Aztán szarva egyszercsak vakító világossággal felragyogott, tekintete elhomályosult, egy vakító fénysugár tört elő szarva végéből, és egy perc múlva a három farkas eszméletlenül rogyott össze. Lúthien nem ölt még soha, és most is csak elkábította az állatokat. Egy ilyen tiszta lény, mint az egyszarvú, nem gyilkolhat.* |
| *Csodaszarv megfeszítette izmait és ismét meghosszabbította vágtaugrásait. Fogytán volt az ereje. Már csak néhány percig bírja a hajszát, azonban még mindíg 3 farkas volt a nyomában. És most hogyan tovább ?* |
| *Hullócsillag elsuhant bátyja mellett, egyenesen a menekülő csődör felé, és a mellső lába hajszálpontos rúgásával a földre küldte a mén hátára ugrott farkast. Megakadt a szeme a többi vadállaton* -Túl közel vannak!-*kiáltott fel bátyjának, aki ekkor már javában a hátulról támadó farkasok rúgdosásával volt elfoglalva.* -Én is tudom! -*vágott vissza ingerülten Szabadesés a nővérének, miközben egy újabb farkast rúgott fejbe. Hullócsillag lendületet vett, egy hatalmas szárnycsapással felemelkedett, és a következő pillanatban már zuhant is a következő farkast célozva. Lekiáltott a csődörnek* -Gyorsíts egy kicsit! |
| *Csodaszarv a segítséget látva felbátorodott. Hátranézett a farkasokra. Még mindig nyolcan követték. Elkezdte lassítani vágtáját mindaddig, amíg az első farkas mellé nem ért. Amint a farkas támadásba lendült és megpróbálta jobb melső lábát megragadni, Csodaszarv halálos csapást mért szarvával a támadóra. Ám eközben "befutott" a másik 7 farkas is. Ketten jobbról, hárman balról és ketten hátulról támadtak. Az egyik bal oldali farkas elrugaszkodott a talajról, és egyenesen Csodaszarv hátára ugrott.* |
| *Szabadesés ennyiből is értett. Biccentett húga felé, nagy lendületet vett, elrúgta magát a földtől, és hatalmas szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Látta, hogy a húga mögötte húga ugyanígy tesz. Előrelendült, és röptében lekiáltott a menekülő unicornisnak:* -Használd a szarvadat! -*aztán zuhanórepülésbe kezdett. A szeme sarkából látta, hogy Hullócsillag nem messze mögötte szintén zuhan. Majd húgával hajszálpontosan egyszerre fékeztek le a farkasok fölött, és rúgtak ki hátsó patájukkal. Két farkas kiterült.* -Gyerünk, használd a szarvad, különben véged! -*kiáltotta ismét Szabadesés az idegen csődörnek.* |
| *Hullócsillag felkapta a fejét, és segélykérően nézett bátyjára.* |
*Csodaszarv úgy vágtatott ahogyan csak tudott. De hiszen nem is volt más választása. Élet, vagy halál. Az élet mellett szólt a vágtatás, amit most is csinált. De ez nem egy megoldás. Egy idő után ki fog fáradni. Üldözői meg valószínüleg tovább bírják a hajszát.
Az erdő széléről meglátta az alászálló két pegazust, és abban reménykedett, hogy Ők segítenek Neki. Ezért feléjük vette az irányt.
Egy egész farkascsapat szaladt Csodaszarv nyomában.*
"Bárcsak most tudnék repülni"*-álmodozott magában Csodaszarv.
Ekkor meglátta a néhány lóformát a tisztáson, és újult erővel gyorsította meg vágtáját. Már messziről odakiabált:*
- Kérlek segítsetek ! Egy unikornis vagyok, aki nagy pácban van ! *- ordította elkeseredetten.* |
*Csodapatkó hitetlenkedve nézett először Hullócsillagra, majd Szabadesésre. Olyan arcot vágott, mint aki szellemet, jobban mondva szellemeket lát. Pár perc alatt sikerült összeszednie magát, és kipréselt magából egy:*
- Szia Szabadesés ! *-t.*
*Ekkor hirtelen veszett hörgést és patadobogást hallott.*
- Ti is halljátok ? *- kérdezte reszketve a többiektől. * |
| *Szabadesés épp ekkor landolt mellettük a tisztáson. A lendülete elsodorta, úgyhogy leszállás után tovább vágtatott, és úgy kiáltotta:* -Szia Lúthien! Mindjárt jövök, csak megállok...-*azzal tovább ügetett, és csak a tisztás szélén tudott megállni, Visszafordult, egy puszival köszöntötte ikerhúgát, majd köszöntötte Lúthient is, és az új kanca felé fordult. Kecsesen, illedelmesen meghajolt, szárnyaival bókolt és udvariasan bemutatkozott: -Szabadesés vagyok. Úgy látom, a húgomat már ismered. -*bólintott mosolyogva először húga felé, majd az új jövevény felé.* |
*Csodapatkó mosolyogva nézett Hullócsillagra, majd megszólalt:*
- Szia Hullócsillag ! Épp rólad és az ikertestvéredről beszélgettünk Lúthiennel. Bevallom, még sosem láttam két ugyanolyan küllemű teremtményt. *- mondta őszintén.* |
| *Hullócsillag magasan szárnyalt, mikor észrevette Lúthient, és boldog nyerítéssel köszöntve barátnőjét landolt a zsenge füvű, harmatos pázsiton.* -Lúthien! Jaj, de örülök, hogy látlak! - *kiáltott fel boldogan Hullócsillag.* -Szabadesés is itt van valamerre, már ő is nagyon hiányolt. -*mesélte vidáman csevegve a kanca és mosolyogva nézett Lúthienre. Aztán pillantása az új jövevényre tévest, és érdeklődve figyelte.* -Ez kicsoda? -*kérdezte kicsit udvariatlanul, de aztán észbe kapott, és illedelmesen köszönt:* -Szerbusz, a nevem Hullócsillag Fénye, de elég, ha csak Hullócsillagnak, vagy Hullófénynek szólítasz. Áááh, egye fene, még a Csillagfény is belefér, arra is hallgatok! --mosolygott vidáman a kanca.* |
- Áááá, azthiszem találkoztam már Velük egyszer. Vagyis az enyhe túlzás, hogy találkoztam velük, inkább úgy fogalmaznék, hogy láttam már Őket. Pont akkor volt a szárnyam megsebesülve, és nem tudtam utánuk repülni. Csak fájó pillantásokat tudtam utánuk küldeni. - mondta szomorúan.
- Az elég rossz érzés volt - jegyezte meg búsan.
- De mindegy, hagyuk a rossz élményeket ! - kiáltott fel Csodapatkó.
|
| -Igen, ismerek egy pegazus-ikerpárt. Teljesen ugyanúgy néznek ki, nem is tudom őket messziről megkülönböztetni. Szabadesés, a csődör nagyon kedves, de bátor, a húga, Hullócsillag pedig egy igazán barátságos kanca. Ha akarod, egyszer bemutatlak nekik. -*felelte vidoran, csevegő hangon Lúthien, és pajkosan ugrált új barátja mellett.* -Csak tudod, ők pegazusok. A természetük az, hogy repüljenek...és emiatt sajnos nagyon ritkán látom őket... |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.*
*Szabadesés húgára pillantott, és látta, hogy testvére is épp akkor pillant felé. Összemosolyogtak, majd vigyorogva, immár újra Csodaszarv felé fordulva, hajszálpontosan egyszerre hangzott válaszuk a kérdésre: -Nincs! -*elnevették magukat, és még Lúthient is mosolygásra késztették pajkosságukkal.* 
- Még sosem láttam két ugyanolyan pegazust, vagy unikornist - *vallotta be őszintén.* - De vitathatatlan, hogy teljesen ugyan úgy néztek ki. Sőt ! Ugyanúgy is viselkedtek -* mosolyodott el Csodaszarv.* - De most komolyan, van, amiben nem vagytok ugyan olyanok ? - *kérdezte kíváncsian.*
- Csodaszarv ! Hát Te vagy az ? Jól vagy ? Uram Isten ! Hogy néz ki a hátad ?