|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.29. 22:09 - |
 *Csodaszarv lelassította vágtáját. Az emberek hangját már nem lehetett hallani. Körbenézett, de senkit sem látott. Nyugtalanul pillantott körbe, majd hogy nyugtassa magát, leharapott egy hatalmas fűcsomót. Pár perc múlva szárnysuhogást hallott fentről. Felnézett, és pegazusokat látott az égen szárnyalni.* |
[12-1]
| *Csodaszarv komolyan hallgatta Lúthient, majd elgondolkodva követte az unikornis kancát.* - Azthiszem, még sokat kell tanulnom... -* mondta Csodaszarv, majd leszegte a fejét, és így folytatta útját a kis tisztás felé.* |
 *Lúthien biccentett Viharnak, és hangosan zhálva elindult vissza a kis tisztásra. Közben Csodaszravnak magyarázott.* -A varázslat nem olyan egyszerű dolog. Sokkal összetettebb, mint gondolod. Sok erődet elveszi... És az én hatalmam sem elég mindenre, Csodaszarv. Az én erőm java része a gyógyításban rejlik, és főleg csak erre tudom használni. Az a dolog a farkasokkal egészen más helyzet volt... más dolog farkasokat elkábítani, és megint más embereket. Mellesleg a farkasok egyedüli fegyvere az a sok éles fog, míg az emberek... hát, nekik egyéb eszközeik is vannak. Ezenkívül... hosszú lesz elmondanom neked, de azért figyelj rám! Nem azért tudsz varázsolni, hogy aztán vaktában mindenfelé pazarold az erődet. Néha jobb, ha futsz és elmenekülsz. És a varázslat elég sok erődet elemészti, még akkor is, ha már tapasztaltabb vagy. Sok energia kell hozzá, különben sikertelen lesz, vagy egyáltalán nem is működik. A legrosszabb esetben pedig túl sok erődet elemészti...olyan sokat, hogy abba akár bele is halhatsz. Én pedig már nagyon kimerült voltam. hiszen először miattad kellett mágiához folyamodnom, aztán Szárnyas Vihar sebét meggyógyítanom, és... és kimerülten nem tanácsos varázslathoz folyamodni. Ami pedig a legfontosabb: mi nem ölünk és nem bánatalmazunk senkit sem! Az unicornisok tiszta lények, sőt, a legtisztábbak a világon, és csak végszükség esetén tesznek ilyet, ha végképp nincs más választásuk... nekem volt választásom: elfuthattam az emberek elől. De ezt egyszer majd elmagyarázom rendesen, nyugodtabb körülmények között. -*mondta Lúthien, majd még mindig pihegve a sok futástól visszaindult a kis tisztásra. |
 *-Várjatok!!!-*ugrott elébük Szárnyas Vihar.*- Ez csak a jelzőlövés volt! A vadászok így jeleznek egymásnak, ha a vadászat végetért! Nem hallottátok ennek más hangja volt, mint a többinek! Herceg megmentett minket! Gyertek vissza a kis tisztásra! Ott van mindenki, én, Sötét Árny, Herceg és Kristály, aki Herceg barátnője!-*Majd visszavágtatott és ott várta a többieket.* |
*Csodaszarv meglepetten nézett Lúthienre.* - Igen, Én még egyenlőre jól vagyok. Ne aggódj, Szabadesésék is jól vannak. Az imént repültek fel az égbe. De miért menekülsz, ha tudsz varázsolni ? Akkor meg tudod magadat védeni, nem ? Ha egy kis nyugtom lesz az emberektől, meg farkasoktól, meg mindentől, majd Én is megtanulok. Na mindegy, ez azt hiszem most nem a legjobb pillanat ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. *- mosolyodta el magát Csodaszarv. * - Inkább mennjünk innen.
*Ismét egy puskagolyó süvített el a két unikornis mellett. *- Azthiszem, mostmár ideje lenne továbbállni innét ! |
| *Lúthien Tinúviel vágtatott ki a fák közül, és kis híján összeütközött Csodaszarvval.* -Aaaah... bocsáss meg! -*mondta vágta közben elnézéstkérő pillantással a csődörnek.* -Elszakadtam Vihartól menekülés közben, és egy vadász, a kezében valami hosszú, hangosan dörgő bottal üldözött...nem tehettem mást: vágtattam, ahogy a lábaim bírták... Te jól vagy, ugye? És a többiek? Szabadeséséket errefelé láttam. Nincs bajuk? |
*Csodaszarv szemével követte a két pegazust, mivel máshogyan nem tudta. A két alak egyre kisebb és kisebb lett, míg végül eltűntek. Csodaszarv még 1-2 percig arra a pontra meredt, ahol legutoljára látta az ikreket. Közben elgondolkodott: ~vajon hol lehet Csodapatkó és a pici? Nem történt velük semmi? Nem ! nem történhetett semmi sem... Még olyan pici... Meg sem nézhettem alaposabban... Még el sem keresztelhettük...~
Csodaszarvat töprengéséből egy puskadörrenés rázta fel, amiből a golyó pont a mellette lévő fába fúrodott. Nem volt mit tenni, ismét menekülni kellett...* |
 *Szabadesés kiterjesztett szárnyaival lendületet vett, elrúgta magát a földtől, és hatalmas szárnycsapásokkal a magasba emelkedett.* -Csillag! Gyere! -*szólt le ikerhúgának. Hullócsillag kelletlenül szintén kitárta szárnyait, és a magasba szökkent. Addig suhogtatta kecses szárnyait, míg végül bátyjával egy magasságba került. Szabadesés komoran rábólintott, ezzel nyugtázva húga érkeztét, majd tovaszállt, és Hullócsillag követte. Még utoljára hátrafordult, lepillantott Csodaszarvra, aztán nem nézett többé vissza. Szabadesés mögött repülve az eget fürkészte: Csodapatkót és a kicsit kereste. Bátya ugyanígy tett: fejét forgatva nézelődött, hátha megpillantja valahol a pegazus kancát és nemrég született csikóját.* |
| - Nem ígérhetek semmit. *- felelte szomorúan Csodaszarv.* - Amit tudok megteszek. Most mennjetek. Remélem még találkozunk. *- fejezte be mondandóját Csodaszarv. Arcára mosolyt erőltetett.* |
*Szabadesés csupán komoran bólintott, Hullócsillag felelt mindekttőjük helyett:* -Persze, Csodaszarv! Ne félj, vigyázunk rájuk! De kérlek, te is rejtőzz el valahová. -*nézett Hullócsillag esdeklően a hófehér csődörre.* -Te pedig ezt ígérd meg nekünk! Rejtőzz el!! Megteszed? -*Szabadesés komoly tekintettel nézte a mént, majd húgához fordult.* -Gyere, Csillag! Mennünk kell! -*mondta halkan, és kitárta szárnyait.*
-Előbb ígérd meg! -*nézett s kanca kérlelő szemekkel Csodaszarvra.* -Mit mondunk Csodapatkónak, ha bajod esik? |
| *Csodaszarv gyorsan beszélt, szinte hadarva:* - Nem maradhatunk itt. Az egész erdő tele van vadászokkal. Gyorsan, repüljetek fel ismét, mielőtt ideér még több vadász. A legfontosabb, hogy ne száljatok máskor le a közelembe. A szőröm túlságosan fénylik, és már messziről lehet látni. Jó kis célpont vagyok. És ha találkoztok a levegőben Csodapatkóval és a picivel, akkor még véletlenül se engedjétek földet érni, főleg ne az erdőben... Megteszitek ezeket Nekem ? *- Csodaszarv szomorúan nézett újdonsült barátaira.* |
| *Szabadesés és Hullócsillag magasan a felhők közt szárnyaltak, és a tájat fürkészték. Szabadesés végül megpillantott egy kis fényt: a vágtázó Csodaszarv fénye tündökölt át a fák ágai között. Szabadesés jelzett húgának, és fej-fej mellett ereszkedő repülésbe kezdtek. Közben fejüket forgatták, és éber tekintettel fürkészték a tájat, nehogy véletlenül egy vadász karmai közé zuhanjanak. Szabadesés ért előbb földet, de szinte rögtön utána Hullócsillag patája is dobbant a földön, és szárnyaikat összehajtogatva Csodaszarvhoz ügettek.* -Mi történt? -*kérdezte zihálva Szabadesés a fehér méntől, és Hullócsillag is rémült tekintettel mered a csődörre, választ várva.* |
| *Csodaszarv lelassította vágtáját. Az emberek hangját már nem lehetett hallani. Körbenézett, de senkit sem látott. Nyugtalanul pillantott körbe, majd hogy nyugtassa magát, leharapott egy hatalmas fűcsomót. Pár perc múlva szárnysuhogást hallott fentről. Felnézett, és pegazusokat látott az égen szárnyalni.* |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Csodaszarv lelassította vágtáját. Az emberek hangját már nem lehetett hallani. Körbenézett, de senkit sem látott. Nyugtalanul pillantott körbe, majd hogy nyugtassa magát, leharapott egy hatalmas fűcsomót. Pár perc múlva szárnysuhogást hallott fentről. Felnézett, és pegazusokat látott az égen szárnyalni.*
*Lúthien biccentett Viharnak, és hangosan zhálva elindult vissza a kis tisztásra. Közben Csodaszravnak magyarázott.* -A varázslat nem olyan egyszerű dolog. Sokkal összetettebb, mint gondolod. Sok erődet elveszi... És az én hatalmam sem elég mindenre, Csodaszarv. Az én erőm java része a gyógyításban rejlik, és főleg csak erre tudom használni. Az a dolog a farkasokkal egészen más helyzet volt... más dolog farkasokat elkábítani, és megint más embereket. Mellesleg a farkasok egyedüli fegyvere az a sok éles fog, míg az emberek... hát, nekik egyéb eszközeik is vannak. Ezenkívül... hosszú lesz elmondanom neked, de azért figyelj rám! Nem azért tudsz varázsolni, hogy aztán vaktában mindenfelé pazarold az erődet. Néha jobb, ha futsz és elmenekülsz. És a varázslat elég sok erődet elemészti, még akkor is, ha már tapasztaltabb vagy. Sok energia kell hozzá, különben sikertelen lesz, vagy egyáltalán nem is működik. A legrosszabb esetben pedig túl sok erődet elemészti...olyan sokat, hogy abba akár bele is halhatsz. Én pedig már nagyon kimerült voltam. hiszen először miattad kellett mágiához folyamodnom, aztán Szárnyas Vihar sebét meggyógyítanom, és... és kimerülten nem tanácsos varázslathoz folyamodni. Ami pedig a legfontosabb: mi nem ölünk és nem bánatalmazunk senkit sem! Az unicornisok tiszta lények, sőt, a legtisztábbak a világon, és csak végszükség esetén tesznek ilyet, ha végképp nincs más választásuk... nekem volt választásom: elfuthattam az emberek elől. De ezt egyszer majd elmagyarázom rendesen, nyugodtabb körülmények között. -*mondta Lúthien, majd még mindig pihegve a sok futástól visszaindult a kis tisztásra.
*-Várjatok!!!-*ugrott elébük Szárnyas Vihar.*- Ez csak a jelzőlövés volt! A vadászok így jeleznek egymásnak, ha a vadászat végetért! Nem hallottátok ennek más hangja volt, mint a többinek! Herceg megmentett minket! Gyertek vissza a kis tisztásra! Ott van mindenki, én, Sötét Árny, Herceg és Kristály, aki Herceg barátnője!-*Majd visszavágtatott és ott várta a többieket.*
*Szabadesés kiterjesztett szárnyaival lendületet vett, elrúgta magát a földtől, és hatalmas szárnycsapásokkal a magasba emelkedett.* -Csillag! Gyere! -*szólt le ikerhúgának. Hullócsillag kelletlenül szintén kitárta szárnyait, és a magasba szökkent. Addig suhogtatta kecses szárnyait, míg végül bátyjával egy magasságba került. Szabadesés komoran rábólintott, ezzel nyugtázva húga érkeztét, majd tovaszállt, és Hullócsillag követte. Még utoljára hátrafordult, lepillantott Csodaszarvra, aztán nem nézett többé vissza. Szabadesés mögött repülve az eget fürkészte: Csodapatkót és a kicsit kereste. Bátya ugyanígy tett: fejét forgatva nézelődött, hátha megpillantja valahol a pegazus kancát és nemrég született csikóját.*