|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.20. 18:44 - |
 *Herceg magabisztosan lépkedett az erdőben, majd kérdőn nézett a messzeségbe.*-Hol vagyok?-*kérdezte és vad vágtába kezdett.* |
[11-1]
 -Hova tertasz?-kérdezte
-Úgy utálom ezeket a látomásokat! Van egy testvérem Büszkeség. Ő is ilyesmi. Csak ő unikornis. Neki is vannak látomásai. Ha jól tudom most az emberek falujába tart.
Merengett, majd kissé gondolkodott. Elég furcsa név-gondolta:Eldaciryaquen |
Döbbenten nézte végig a harcot, de aztán csak kinyögte:
- Eldaciryaquen. Eldaciryaquennek hívnak..... - mondta még mindig a tovatűnt lény után nézve.
- Sajnálom, hogy így alakult az életed...Ez szokatlan..... - jegyezte meg végül. |
-Tudod én harcban vagyok az apámmal. És-furcsán hangzik-, de néha látomásaim támadnak, és azt láttam, hogy az apám vagy.
Ekkor Szalamandra felészlelt:
-Ne haragudj! Még be sem mutatkoztam: Az én nevem Szalamandra. És a Tied?
Majd hirtelen meglátta apját. Azt gondolta megint egy látomás de kétszer is megrázta a fejét és az apja még mindíg felé közeledett.
Ahogy élesen látszódtak a körvonalai a másik pekazusnak rögtön felkiáltott:
-Menj arrébb...nem tudom hogy hívnak, vigyázz, mert megint részesülsz egy szárnycsapásban!
Amint ezt kimondta egy hatalmas "pofont" kapott. Sokáig repült lefele, míg végül hangos puffanással becsapódott a földbe. Az idegen pegazus úgy vigyorgott, és nevetett, hogy az már elképesztő. Szalamandra kifigyelte azt a pillanatot, mikor apja nem figyel, és szélsebesen fölfele repült, majd úgy odébtaszította apját, hogy az vagy száz métert el, és száz métert lefele fepült.
-Hát igen...Ez az én apám... Na, hol is tartottunk? Igen! Szóval hogy hívnak? |
Eldaciryaquen látta, hogy a lény csaknem megrémült a szavaitól, így messze elérte a kívánt hatást.
Jóval higgadtabban morrantotta hát a választ:
- Semmivel sem tudod jóvátenni, és nem kell semmit tenned értem, nem haragszom. Felejtsük el. Bár fel nem foghatom, hogy hogyan képes valaki ilyesmit tenni.....
Kissé nyugodtabban még hozzátette:
- Nagy bajban én sem voltam, csak magam sem voltam éppen eszemnél, ezért riasztottál meg. Mindegy. A fő, hogy nagy baj nem történt.
Magasabbra emelkedett, és elkezdett visszafordulni. |
Szalamandra felészlelt gondolataiból, hogy majdnem megölte a másik lényt.
Úristen mit csináltam!-gondolta
-Ne haragudj!(Bár gondolta nem sokat ér)Nem voltam magamnál! Én tiszta hülye vagyok! Mivel tudnám jóvá tenni? Szerintem semmivel, de...,de...-nem tudott mit mondani. |
- Miféle őrült vagy? Meg akartál ölni?! - kiáltotta.
Haragudott a lényre. Haragudott rá, mert majdnem lezuhant, mert megzavarták, mert ő sem volt olyan biztos magában, mint korábban.
Dühös volt! |
Szalamandra hirtelen kinyújtotta szárnyát, így eltalálta a másik pegazust. Az egy kicsit leeset de visszatért józanságába. Majd repült tovább. (mármint Szalamandra) Egy pillanatra hátra nézett. És meglátta, hogy a pegazus dühödten fújtatva felé közeledik.
Igazából nem tudta miért csinálta. Csak úgy. Jól esett neki. |
Eldaciryaquen elsuhant egy másik pegazus mellett, de alig riasztotta ez fel révedezéséből.
Gazdát váltott, nevet váltott, somindenen volt túl....
A pegazus meg nem tűnt veszélyesnek, így nem figyelt rá. |
Szalamandra szélsebesen repült.
Majd én megmutatom neki!-gondolta.
Hiszen volt egy ellensége. Valaha amikor kicsi volt... Az apja szívből utálta őt, és meg is akarta verni. Nagyon rossz emlékei voltak, ezért nagyon gonosz tettekre is kész volt.
A gondolataiból egy másik pegazus ébresztette fel, aki mellette repült el. |
| *Herceg elfáradt. Nem szokott hozzá az ilyen tájhoz. Felugrott egy jó vastag ágra, elrugaszkodott.*-Körülnézek és visszajövök enni.-*mondta és felszállt. Átrepült az erdő fölött.* |
| *Herceg magabisztosan lépkedett az erdőben, majd kérdőn nézett a messzeségbe.*-Hol vagyok?-*kérdezte és vad vágtába kezdett.* |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Herceg magabisztosan lépkedett az erdőben, majd kérdőn nézett a messzeségbe.*-Hol vagyok?-*kérdezte és vad vágtába kezdett.*
-Hova tertasz?-kérdezte