|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 23:08 - |
Nimleedian büszkén,kecsesen sétált a víz mellett.
Mekkora utat tettem meg, hogy ide érhessek!! Ide: ahol, a mondák szerint, tündék laknak. Találnom kell egyet!! Segíteniük kell, hogy megértsem hova tünt, mi történt a régi gazdámmal és hű barátommal:Elradonnal!! gondolta magában és a patájával dombantott egyet, mert érezte ahogy lassan uralmat vesz fölötte a szomorúság (mivel Elradonra gondolt). Egy csillogó könycsepp kicsordult a szeméből és a tó vizébe esett, a könycsepp Ametisztként a tó mélyére süllyedt, Nimleedian csodálkozva nézett az ásvány után...
Látszik, hogy még igazán sosem sírtam, mert akkor tudnám, hogy milyenek a könnycseppeim! mérgelődött, ahogy érezte a sok érzés amit élete folyamán magába zárt, most szeretne kijönni, hogy ezt megfékezze mérgesen még egyet dobbantott. Ez a dobbantás kicsit erősebbre sikeredett, mint gondolta és egy kis része a partnak a vízbe omlott, a patája iszapba süllyedt, ijedtében hátra ugrott.
Látod mit művelsz???? mérgelődött tovább... ... szomorúan... |
[6-1]
 Egészen eléjük húzta a víztükrön a követ.
- Tessék! A tiéd! |
 -Ügyes!... Most már hallom... csak egy kicsit, hogy is mondjam... el voltam gondolkodva...- mosolygott saját butaságán |
- Én nem tudnám kezelni, de ez egy erős hatalmú kő. Mint a legtöbb féldrágakő, ennek is tudata van. Nem hallod? Pedig hozzád tartozik! Azért is tudtam kiemelni mágiával.
|
Nimleedian ijedtében nagyot rázkodott amikor a selymes fekete szőrű unicornis előlépett, majd mikor látta, hogy nem akar rosszat ő is üdvözölte.
-Hát ezt meg hogy csináltad!?- lehelte ki ámulva amikor látta az ametisztet a víz felszínén lebegni.
Majd később megkérdezem tud-e valamit a tündékről... |
Sötétség némán figyelte az előtte ténykedő unizust.
'Valami komolyan a lelkébe gázolhatott...' gondolta, miután végignézte az ametisztes-dobbantós produkciót.
Félredöntött fejjel figyelte, majd végül megköszörülte a torkát és kilépett egyet előre. Ahol az imént állt, a fák sötétje miatt láthatatlan volt, így jobbnak látta felfedni magát.
- Üdv! - mondta udvarias, de büszke stílusában.
Kisétált a vízhez és egy könnyed mágiával a vízfelszínre parancsolta az ametisztet. Ott lebegett előttük.
- Ezt nem Te hagytad el? - döntött végül a közvetlen, felszabadultabb beszélgetési forma, a tegeződés mellett. |
Nimleedian büszkén,kecsesen sétált a víz mellett.
Mekkora utat tettem meg, hogy ide érhessek!! Ide: ahol, a mondák szerint, tündék laknak. Találnom kell egyet!! Segíteniük kell, hogy megértsem hova tünt, mi történt a régi gazdámmal és hű barátommal:Elradonnal!! gondolta magában és a patájával dombantott egyet, mert érezte ahogy lassan uralmat vesz fölötte a szomorúság (mivel Elradonra gondolt). Egy csillogó könycsepp kicsordult a szeméből és a tó vizébe esett, a könycsepp Ametisztként a tó mélyére süllyedt, Nimleedian csodálkozva nézett az ásvány után...
Látszik, hogy még igazán sosem sírtam, mert akkor tudnám, hogy milyenek a könnycseppeim! mérgelődött, ahogy érezte a sok érzés amit élete folyamán magába zárt, most szeretne kijönni, hogy ezt megfékezze mérgesen még egyet dobbantott. Ez a dobbantás kicsit erősebbre sikeredett, mint gondolta és egy kis része a partnak a vízbe omlott, a patája iszapba süllyedt, ijedtében hátra ugrott.
Látod mit művelsz???? mérgelődött tovább... ... szomorúan... |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egészen eléjük húzta a víztükrön a követ.
-Ügyes!... Most már hallom... csak egy kicsit, hogy is mondjam... el voltam gondolkodva...- mosolygott saját butaságán