|
Témaindító hozzászólás
|
2006.02.27. 21:17 - |
 *Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Vezessen az Erő. - mondta a különös köszöntést, majd néhány szárnycsapással eltűnt az égen. |
 - Igen, tudom.
- Meg már mondtad is - *tette hozzá.*
- Ti is vigyázzatok magatokra. |
A Herceg körüli lángok egy utolsót lobbantak, majd eltűntek. A pegazus immár sebek nélkül feküdt a földön ájultan.
- Nos, akkor ideje menni. - mondta tárgyilagos hangon.
Könnyedén a hátára dobta Herceget és felszállt.
- Ég veled! Aztán vigyázz magadra! A harc néha elkerülhetetlen! |
| *Csodaszarv hallgatott. Nem tudta, erre mégis mit kellene mondania.* |
Vállatvont.
- Néha elkerülhetetlen...Nekem így alakult az életem...Gyakran azért küzdök én, hogy másoknak ne kelljen. Sok unikornis lélek tán épp nekem köszönheti, hogy még az, ami. |
| - Ha rajtam múlik nem harcolok. Igaz, vannak helyzetek, amik megkívánják, de ha tehetem, akkor nem. |
- Az én külsőm szinte mindenkiben rettegést és gyűlöletet ébreszt!
- Hát...ez elég furcs...Én számtalan helyen jártam már. Főleg csatákban. De mindig sok lényt láttam.
- Te is sokat harcolsz? |
*Csodaszarv látta a Kherberosz arcán átfutó kérdést.*
- Nyugodtan kérdezd meg, amit akarsz. és miért vagy meglepődve ? Még sosem mondta neked azt valaki, hogy "Nem a küldő számít" ?
- Én a hegyekben élek. odafönn senki sincs, ellenségen kívül. Gondolok itt emberekre, farkasokra, medvékre... De eddigi életem során még nem találékoztam egyetlen pegazussal, unikornissal vagy unizussal sem... |
Felvonta szemöldökét.
'Ezt most komolyan mondta volna?'
- Ha Te mondod. - hagyta rá a fehér lényre.
- Hol élsz, hogy egyedül vagy?
- Micsoda paradox helyzet! Én örökké vándorlok, de egyedül vagyok. Te ezek szerint adott helyen élsz, és egyedül vagy! Pedig ha kettőnk közül választani kellene, szerintem Te könnyedén megnyernél magadnak másokat! - prüszkölte. |
- Ugyan.
*Csodaszarv végignézett Kherberoszon.*
- Nem a külső számít. |
| - Hát sajnálom. Gondolom nem a magamfajtára van vágy itt. - mondta gúnyosan. |
- Társaságot - *felelte kurtán Csodaszarv.*
- Ahol Én élek, ott egy darab magamfajtával sem találkozom... |
- Mindegy. Nemsokára teljesen meggyógyul, és akkor magammal viszem. Bár ha Harag támadta meg, akkor vagy épp összevesztek és eldurvult a dolog, vagy valaki (esetleg valami) a hatalmába kerítette őt.... - tűnődött.
- Te mit keresel itt? - tette félre a témát.
|
- Én is úgy tudom... |
- Hát ez fura. - mondta és lenézett a tűztakarós pegazusra.
- Úgy tudtam testvérek. |
- Herceg annyit mondott, hogy Haraggal harcolt és Tőle kapta a sérüléseit.
- Meg még azt mondta, hogy Harag valamiért rosszat akar Neki.
|
Kherberosz félretette kavargó érzelmeit.
- Üdv! Nemrég kerültem erre a vidékre.
- Mi történt ezzel a hercegecskével? - kérdezte őszintén érdeklődve.
Végül is, a csődör a falkájába tartozott immár, Eris csak ezt az egy dolgot várta el tőlük: egymásra vigyázzanak, és egyébként is jobb az ilyesminek a végére járni. |
*Csodaszarv nem tágított.
Figyelte, hogy mit is csinál az érkező. ~Biztos ismerik egymást~-gondolta magában.*
- Üdvözöllek. Még sosem láttalak errefelé. |
Hamar kiszúrta a problémát, ami miatt gazdája ideküldte. Herceg megsérült...
'Hahhh...Remek!' morrantotta magában, mikor meglátta a hófehér teremtményt az új falkatag mellett.
Végül ledobta magát mellé, mire a fehér teremtmény óvatosan lépett egypárat hátrafelé.
'Nem is vártam mást...' gondolta, miközben a földön heverő felé pilantott. Kicsit pesszimistává tette a legutóbbi találkozása.
Végül a pegazus fölé hajolt.
Könnyedén hozzáérintette a szarvát a csődörhöz, mire azt lángok ölelték körbe.
Elvette a szarvát, de a lángok ottmaradtak Herceg körül.
Felemelkedett és ekkor vette észre, hogy az egyszarvú még mindig ott van.
'Mit akarhat még?' töprengett magában. |
*Csodaszarv Herceg mellé ügetett.
Alaposan szemügyre vette a sérüléseket a pegazuson.* |
[110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien a tisztáson legelt. Hófehét szőre, ezüstös sörénye szinte vakítóan fénylett az éjszakában. Békésen legelte a friss, harmatos füvet. Nagyokat harapott, és közben fülét hegyezte. Zajt hallott, felemelte gyönyörű fejté, és körülnézett. Mikor semmi különösen nem látott, beleszimatolt a levegőbe, majd megrázta szép fejét, így hosszú, ezüstös sörénye meglibbent kecses nyakát. Ezután visszatért a legeléshez. Jól esett neki az édes, zsenge fű, hiszen múlt éjjel óta semmit sem evett. Így hát állt, legelt és fülelt a kis tisztás közepén, hófehéren ragyogva az éjszakában.*
- Vezessen az Erő. - mondta a különös köszöntést, majd néhány szárnycsapással eltűnt az égen.
- Igen, tudom.