Témaindító hozzászólás
|
2006.11.19. 22:50 - |
Egyre sötétebb lett...
Az a bizonyos nyomás pedig egyre jobban elhatalmasodott az elméjén.
Harag egyetlen horkantással kirázta mindezt a fejéből, és lezárta a lényét.
- Ugye, Te is meg tudod védeni a lelked? - morrantotta a fekete unikornisnak, akihez leszállt, miután elérték az erdőt, és vele egyértelműen a Félelmek Országát is. |
[17-1]
A csődör vágtázott,hisz egy halálféreg követte.Előtte állt a két csődör. -Fussatok!-ordította még mielőtt még közelebb ért volna hozzájuk. |
-Huh! Egy ideig azt hittem, hogy felfal minket.
Büszkeség elgondolkodott, hogy az az ősi valami meg is ölhette volna őket. Még szerencse, hogy Harag ilyen mélyen meghajolt-gondolta.
-Hogyhívják azt a farkaslényt, amit keresünk?-amint ezt kimonta és átváktak a téren, amit egy órája hagytak el felvillant előtte egy kép. Majd összeesett a földön.
Az ocsmány kis sárgubacsognak kinéző lények csendben odacsusszantak hozzá. A fekete valamik kinyitották a szájukat és elkezték Büszkeség fejét és farát enni. Majd a kép újra felvillant, ami a tisztást ábrázolta gyönyörűen, szépen, virágokkal tele. Az ősi kövek is ott voltak a rózaszín világító írással. Büszkeség anyja beszélt valami fekete ocsmánysággal, ami nagyon kedves volt vele. Pár perc után a lény hozzá kúszott, és mosolygott. Ennyi volt. A lények már ott tartottak -amíg ez felvillant Büszkeség agyában-, hogy a farát már csontosra ették, következett a törzse. Még utoljára egy hatalmas tűzgolyót gyújtott, majd elájult...... |
A lény egy darabig még méregette őket, de Büszkeség szavai, és Harag mély meghajlása végül megtették a magukét: biccentett.
Harag aprót sóhajtott, majd beszélni kezdett:
- Bocsáss meg a zavarásért, de oly rejtélybe keveredtünk, amihez a Te segítséged kell! Mint tudod, hozzám és társaimhoz tartozik két farkaslény. Egyikük eltűnt.....Nagy baj lehet belőle, ha nem kerül elő, gazdám aggódik, és már sor került egy támadásra. Ez a hely, az otthona is bajba kerülhet, ha valaki, okkal vagy ok nélkül, hajtóvadászatot indít! Tudod, hogy hol van?
A hatalmas lény újra szünetet tartott, hogy nem méltóságán aluli-e válaszolni, majd felmorajlott a hangja:
- Az erdőben találod. Siess.....
Harag mélyen meghajolt, majd Büszkeséget terelgetve kifelé indult. |
-Jó... Bocs. Tudod mit? Ki is megyek innen, vagy halottnak tetetem magam, esetleg bocsánatkérően köszönök neki, vagy valami?! Na hogy hangzik?
Büszkeség remélte, hogy valami bejön a módszerei közül. Picit megilyedt, de aztán Harag ébresztette föl a kicsit kopgó patájával.
-Figyu miért olyan veszályes ez a valami? Megpróbálok udvariasan köszönni.-a végén már kezdett elhalkulni a hangja, mert a lényhez értek.
Büszkeség meglepődött, hogy egész "szép" a lény. Egyszóval nem volt benne semmi otrombaság.
-Jó napot, vagy hogy is köszönjek tisztelt úr. Elnézést kérek, hogy fel mertem ébreszteni. Nem tudtam, hogy maga alszik, vagy, hogy van itt egyátalán valami... Most járok itt életemben először, a barátom az idevalósi...
Büszkeség várta a választ, azzal együtt remélve, hogy nem falja őket fel a lény. |
Harag megjegyzés nélkül hagyott minden szót, míg leértek.
Mikor az unikornis kiáltott, legszívesebben képen törölte volna, de mikor látta, hogy a monstrum felemelkedik a barlang közepén, elkerekedtek a szemei, és nagyon halkan mondta, nagyon fura hangon:
- Na ez volt az amit nem kellett volna...Ez a lény ősi...Semmi varázsunk nem hat rá....Nyugodtan felfalhat minket! A jövőben maradj csöndben! Bizonyos dolgokat meg kell tőle tudnom, és azután élve akarok távozni, és mivel felébresztetted, és cseppet sem voltál udvarias, ami ennek a lénynek fixa ideája, jobb lene, ha mostantól levegőnek tekintenéd magad!
Bár színtelen hangon kezdte, a befejezésnél már halk hangja egyértelműen haragos volt. Mint mindig. |
-Húha! Az a tisztás-mondta, miközben megborzongott.
-Nem tudom, de olyan ismerős volt. Mintha...már jártam volna ott.
Látta, hogy Harag óvatosan lép ezért ő is vigyázott, hova teszi a lábát.
-Na jó kis helyre hoztál.-ekkor a szarvával gyújtott egy tűzgolyót, és az pár centire a szarva fölött lebegett.
Tovább haladtak lefelé, majd Büszkeség észrevett egy hatalmas termet a barlang végén.
Önkéntelenül is elkiáltotta magát:
-Hahó!
Ekkor megremegtek a falak, és a terem mélyén egy hatalmas sötét alak kezdett kibontakozni... |
- Meg ne állj! - kiáltotta, és átvágott a téren.
Hamarosan újra fák közé értek, amik halottan kapaszkodtak a gusztustalan sárba.
Egyre sűrűbben álltak, egyre nagyobb sötétség borult rájuk...
Aztán egyszercsak Harag megállt.
Előttük barlang fekete szája ásított, és a méylbe vezetett egy csúszós út.
- Na, ide jöttünk!
Elindult lefelé, kétszer is megnézve hová lép, és most minden érzékére és világító kövére szüksége volt! |

-Miféle titkos dogok!
Ekkor megpillantott egy nagy teret. Televolt mindenféle ocsmány lényekkel.
-Pfuj!-mik ezek?
A tér mindenféle ősi írásokkal volt tele. És a kövek is.
-Olyan ismerős ez a hely!-morogta. |
- Információért kell! - hördült fel, és egy másodpercre visszanézett. Szemei veszélyesen felizzottak, aztán előrefordult, és még nagyobb erőbedobással vágtázott tovább. |
Hát jó...
-Ősi ocsmányság? Szabad megkérdeznem mire kell? mire kell az? Érdekes. Majd meglátjuk |
- A lélek és a test nem függ össze. - morogta először.
- Az erdő mélyén ősi ocsmányságok vannak. De nekem épp egy olyan kell. - mondta még, majd tovább vágtatott. |
Vajon hova mehet?-gondolta Büszkesék. Kiderítem-ez forgott a fejében, majd utánna vágtatott. A pegazus egyre gyorsított, de Büszkeség kitartott.
-Mi van ott az erdő mélyén?-mondta kicsit lihegve.
-Ha nem akarsz róla beszélni nem kell. Nem akarlak bántani, vagy ilyesmi... Bát tudom, hogy Téged nem lehet nagyon bántani, mer erős vagy... Nem tudom, hogy hogyan csinálod, de engem meg lehet bántani... Lehet hogy megedződöm az út során... |
Haragnak csak a szemei villantak egyet az unikornis szavaira.
Aztán megugrott, és szana-szét fröcskölve a sarat, kilőtt a sötétbe! |
Nem!-semmi kedvem nincs visszafordulni!
-Kíváncsi vagyok mi van ott... Hangja gondolkodó, halk és lassú volt.
-Oké!-kösz a tanácsot! Ezt fogom csinálni!-na menjünk tovább... |
Dühösen fújtatott.
- Zárd ki a fejedből a fájdalmat! Gondolj másra! Ne foglakozz vele! Ne engedd, hogy eluralkodjon rajtad!!!
Körülszimatolt és még dühösebben folytatta:
- Ez egy Gonosz, vagy legalábbis más hely. Itt általában sötét van.
- Ami azt illeti....az erdő legmélyére megyünk. De ha akarsz, fordulj vissza. |
-Még nem csináltam ilyet, biztosan nem lehet nehéz... Majd belejövök.
-Huh, valami nyomja a fejem és fáj is... Ez az a lélekmegvédés amiről beszéltél? Mik vagy mi van itt, hogy ilyen sötét ez az ország?
Ááá mennnyi itt a mocsok és a sár! Alig lehet lépni. Gondolta Büszkeség.
-Harag meddig megyünk? |
Egyre sötétebb lett...
Az a bizonyos nyomás pedig egyre jobban elhatalmasodott az elméjén.
Harag egyetlen horkantással kirázta mindezt a fejéből, és lezárta a lényét.
- Ugye, Te is meg tudod védeni a lelked? - morrantotta a fekete unikornisnak, akihez leszállt, miután elérték az erdőt, és vele egyértelműen a Félelmek Országát is. |
[17-1]
|